Rotterdam, E.T. haza :)

Szombaton egy kis kirándulást szerveztem. Gouda és Rotterdam között vaciláltam, végül Rotterdamra esett a választás. Mivel a péntek este elég kellemesre sikerült, kb délben sikerült kimásznom az ágyamból. Úgyhogy csak délutáni túra lett belőle. Jean-Marckal mentünk, felültünk a vonatra és kb fél óra alatt ott is voltunk. Kiléptünk az állomás területéről, és hihetetlen látvány tárult elénk. Mivel a világháborúban az egész várost kb porig rombolták, minden, de minden új. Olyan az egész belváros, mint mini New York. Európai szemmel hatalmas üveg "felhőkarcolók", modern épületek, amit az ember el se tud képzelni. Óriási élmény volt. Mutatnék is akkor 1-2 képet :)  

Az idő sajnos nem volt túl barátságos. Én túl optimistán álltam hozzá, mivel egy szál kabátban és fejemen napszemüveggel indultam el a napsütéses Utrechtből. A sanyarú valóság azonban egészen más volt. Iszonyúan hideg volt, szeles, borús. Lényegében szétfagytam így nem igazán tudtam értékelni a látványt, ami körülvett. Úgyhogy annyi biztos, hogy május környékén majd szeretnék visszamenni. Így is gyönyörű ez a város, milyen lehet napsütésben.......... :) 


Amikor végre pontosan megtudtam, mikor lesz a tavaszi szünet, kezdődhetett a programtervezés. Vercsiéknek köszönhetően rendkívül kedvező áron repülhettem haza, így nem volt kérdés, hogy szeretnék szívni egy kis hazai levegőt. Lefoglalták nekem a repjegyet, így a rám eső rész igazából a repülőtérre és a repülőtérről haza felé vezető út megszervezése volt. A kalandos ide-oda utazgatásaimból kiindulva ez már gyerekjátéknak tűnt. Ismétlem, tűnt. 21-én hétfőre foglaltuk a jegyet, reggel 8.35kor indult a gép Eindhovenből.  Odáig azonban el kell jutni (mivel a teleportálást még mindig nem találták fel, legalábbis jól titkolják).  Utrechtből megy közvetlen vonat Eindhovenbe,kb 1 órás menetidővel. A probléma azonban az, hogy a hétfő reggeli első vonattal pont lekésném a becsekkolást, mivel 7.11kor fut be a vonat Eindhovenbe, onnan meg még transzferbusszal el kell jutni a reptérre. A lényeg, hogy pont késő, mivel 7.55-ig kell becsekkolva legkésőbb megjelennem a reptéri kapuban. Úgy döntöttem, hogy a vasárnap esti utolsó vonattal megyek Eindhovenbe, és az éjszakára élvezem a reptér vendégszeretét (mint ahogy Ferihegyen szoktam). Egészen jó tervnek tűnt, egészen addig, amíg a szombat esti borozáskor, mikor a tavaszi szüneti terveinkről beszélgettünk, Recep azt nem mondta, hogy ez tök jó, hogy megyek haza, csak épp a reptér éjszaka zárva van. A pohár majdnem kiesett a kezemből, nem igazán akartam elhinni, hogy van olyan, hogy egy reptér éjszaka zárva van, ami ráadásul viszonylag forgalmas is. De Recep állította, hogy ő biztos ebben. Azonnal meg is néztük neten, és valóban, a reptér honlapján ott volt a nyitvatartási idő…. 1 nappal az utazás előtt újra butaGPS-eset játszottam –„újratervezés”-…  Újra megbizonyosodtam arról, hogy nincs máskor vonat. Egy kicsit kezdtem pánikba esni, hogy mi lesz. Szombaton úgy feküdtem le, hogy fogalmam sem volt, vasárnap este megyek-e valahova, vagy sem, vagy hogy végülis mi lesz. Vasárnap sikerült találni egy buszt, ami közvetlenül Utrechtből megy Eindhoven repülőtérre, de én valami 35 euro körüli árat kaptam ki, ahol lefoglalhattam volna, az meg mégis csak vicces, hogy egy transzferbusz annyiba kerüljön, mint az oda-vissza repjegyem, úgyhogy ezzel annyira nem is kalkuláltam, úgyhogy –bár nem vagyok skizo- de abban egyeztem ki magammal, hogy elmegyek az utolsó vonattal, 4-5 órát eltöltök ott valahol, és 5:41es transzferbusszal kimegyek reptérre, amivel pont a 6 órás nyitáskor ott lehetek. Vasárnap este anyuékkal skypeoztam, akik ettől az ötlettől finoman szólva sem voltak elragadtatva, egyedül egy idegen városban éjjel az utcán. (Akik ismernek: nem emlékeztet titeket ez valamire? Pl. a görögországi nyaralásomra, amikor Athénban ragadtam éjjelre…? Kicsit de ja vue érzés fogott el)
Este 8-9 körül befutott Jean-Marc, látta rajtam, hogy ideges vagyok (konkrétan síráshatáron), kérdezte mi a baj. Elmeséltem, hogy lényegében az, hogy fogalmam sincs, hol leszek 1-2 óra múlva, hogy jutok haza, stbstb. Odaült mellém géphez és mondta, hogy na akkor nézzük meg, mit lehet tenni. És képzeljétek, a közvetlen transzferbusz csak 20 euro körül volt és pont jó időpontban. Kitöltötte nekem az adatokat, bankkártyával lefoglaltuk (csodák csodájára elfogadta a rendszer a kártyám, ami számomra elég kérdéses volt, úgyhogy hatalmasat koppant a kő, ami leesett a szívemről). Meg is jött az e-mailemre a jegy. Az utasítás: másnap hajnalban kinyomtatva adjam át a jegyem  buszsofőrnek, ennek hiányában ott helyben ki kell fizetnem a jegyet újból. Szeretném megismételni, hogy ez vasárnap este volt...... És itt jött a következő szerencse, Jean-Marcnak van nyomtatója a koliban. Úgyhogy boldogan lobogtatva tértem vissza este a szobámba, megkönnyebbülve, hogy már tudom, nem kell az utcán éjszakáznom. Ráadásul a busz viszonylag közel a kolihoz áll meg. Kinéztem térképen, hogy jutok el oda, lényegében a koli melletti körforgalomból jobbra ki, onnan meg egyenesen az már az az utca, annak a végén van a buszpályaudvar. Éjjel 1-2 kerül sikerült elaludni, 4 után pedig kelni, este összeraktam már a cuccom, reggel felkaptam a cuccom és 5 után elindultam a buszra. Nagyon büszke voltam magamra, mikor megláttam az utcatáblán azt a nevet, amit kerestem, úgyhogy mentem-mentem-gurultam (legalábbis a bőrönd, bár valószínű én is, hacsak nem a nadrágom ment össze :S ) és kerestem, hol az a kereszteződés, amit a papír írt. Már majdnem a célban voltam, amikor egy kisebb akadály került elém. Az akadály neve pedig "autópálya". A járda,amin addig mentem, egyszer csak véget ért, kirakták a gyalogos és bicikliforgalmat tiltó táblát és az út autópálya-felhajtóvá változott......Egy kicsit tanácstalanul álltam a dolog előtt, mert bár a térképen láttam, hogy van ott egy autópálya, és az azutáni első kereszteződés kell nekem, de meg se fordult a fejemben, hogy nincs valami alul vagy felüljáró, amin át lehetne menni........ elindultam jobbra, sehol út.....elindultam balra, sehol se út... Ez kb 5.35kor reggel. (A buszom 6.00kor indult a jegyem szerint). Nem tudtam mit kitalálni, kiálltam az autópálya-felhajtóhoz és kocsikat intettem le (remélve, hogy senki nem érti félre a dolgot), egy autó 10 méterre odébb meg is állt, odafutottam, megkérdeztem, hogy tudok átjutni az autópálya  túloldalára. Felváltva néztek rám, majd egymásra, míg végül kibökték,hogy "biztos van ott egy út valahol" és elmentek. Mivel az idő szorított, elég kamikáze vállalkozásba kezdtem........A 7-8 sávos úton......át gyalog.....gurulósbőrönddel...... A "annyi esélyed van, mint 3 lábú sünnek a 6 sávos autópályán" mondás helyett bátran használjátok az "annyi esélyed van, mint Reninek gurulósbőrönddel a 6-7-8 sávos autóúton", bár én sikeresen teljesítettem a küldetést, úgyhogy óvatosan a használattal :) Amúgy még nehezítés is volt a dologban,mert először hosszában kellett menni, majd azután csak át keresztbe, úgyhogy volt itt minden. De a lényeg, hogy átjutottam, 3/4 6ra a célban voltam, meg is jött a busz, felszálltam, erre 50 körül elindult (6.00 helyett). Ekkor kicsit úgy levert a víz, hogyha nem vágok bele ilyen őrültségekbe, akkor lehet elmegy a busz nélkülem? Minek az ilyennek menetrend........ Innentől minden a terv szerint haladt, a tőlem meg nem szokott nyugalommal és kiszámíthatósággal. Igazából kicsit gyanús is volt, hogy vajon mi következik, hisz időben kiértem a reptérre, minden cuccom megvolt, nem csipogtam be a kapun........ felfoghatatlanul simán mentek a dolgok :) Vagyis. na ez így kicsit túlzás volt, amíg vártam a kapunál,álltam a sorban, 3 szőke plázacica beszélgetése jobban lefárasztott agyilag, mint az egész utazási procedúra. Kinézetükről tömören, ahogy Hadházi Laci mondta: "Túl szőke, túl barna, úgy is hívják pirított ribanc". Reggel 6kor belőtt göndör frizura, totál smink. eszméletlen. Mellettünk állt még egy anyuka, karjában egy kisfiúval, ezek meg elkezdtek gügyögni neki, de olyan ormótlanul, hogy a gyerek nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. A teljesség igénye nélkül néhány mondat a beszélgetésből: "Jééé......ez a gép ilyen kicsi...? akkor biztos nem zuhan le". "Nekem akkor kell majd a gyerek, ha már szobatiszta, addig majd anyám el lesz vele". "Szerintem neked majd bőghet a gyereked fél órát, akkor is ki fogod magad inkább majd sminkelni" -"Az biztos....".  Szóval kemény fél órám volt. Ezután felszálltunk a gépre, egész időben el is indultunk, olvasgattam közben az egyik tankönyvem, elbambulgattam. Amikor felszálltam a gépre, beláttam a pilótafülkébe. A pilótánk aznap egy nagydarab, kopasz pasi volt. Ennek akkor fedeztem csak fel a jelentőségét, amikor vicces kedvű pilótánk az út vége felé elmondta a szokásosnak induló információkat és adatokat a repülésünkkel kapcsolatban, idéznék: "Innen a pilótafülkéből köszöntöm önöket, utunkat xy irányba kezdtük meg, elhagyva Düsseldorfot Prága felé haladtunk, körülbelül 25 perc múlva érkezünk meg budapest Ferihegyre, ahol borús az idő és xy fok van, most pedig a mai (!) Szlovákia területe felett repülünk, ha valakinek úgy tetszik, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG!!" :D :D :D :D Hát jó hogy be voltam kötve, mert majdnem kiestem az ülésből a nevetéstől :D Megdobbant bennem a magyar szív :D 
És most itthon vagyok............................................ :)))))

(Kimaradt pár nap eseménye, majd pótolom, de nagyon el vagyok maradva a dolgaimmal, most ennyire futotta:) )