Mivel a péntek este volt az egyetlen a héten, amikor nem mentem sehova, nem igazán volt másnap mit kipihenni. Ennek ellenére a tegnapot elég lazulósra hoztam össze. Angolt olvasgattam-hallgattam (How I met your mother formájában), zenét hallgattam, netezgettem, beszéltem apuval skypeon, valamint ebédet kreáltam. Ez a pontos kifejezés, mivel főzésnek nem nevezném gyászos végkimenetele miatt. Ma facebookon Igen-Nem játékban kaptam egy olyan kiírást egy barátomtól, hogy szerinte tudok-e főzni......válasza pedig igen. Had cáfoljak rá erre egy picurit :) Igazából éhen még sosem haltam, de ettől függetlenül nem nevezném magam kimondottan konyhatündérnek, sütésben azért jobb vagyok :) édes-savanyú szósz alapot vettem, gondoltam megcsinálom azt meg főzök ki hozzá rizst. A probléma ott kezdődött, hogy nem volt csirkehús Lidl-ben, úgyhogy vega-kínainak indult alapból. A szósz már itt hibádzott, de az igazi problémák a rizsnél álltak elő. Nekem azt tanították, hogy úgy az igazi, ha pici olajon megpirítom a rizst, utána felöntöm vízzel és megfőzöm. De mivel nem volt olajom, gondoltam egy kis margarin is megteszi. A margarinos rizs illata önmagában is meglepő élményt nyújtott. Mikor úgy gondoltam, elkészült minden, megkóstoltam...... Na mi maradt ki az egész történetből....? Hát a só...... Nem nevezném ehetetlennek az ételt, de határozottan messze volt a jótól :)
Kinézetre azért nem rossz ;) Hibáiból tanul az ember..... Első hiba: ne msn-ezz, miközben főzést imitálsz, hanem figyelj oda :) Második: lehetőleg ne vegyél olyan alapanyagokat, amin kizárólag hollandul van rajta az elkészítési javaslat. Harmadik: nem árt, ha tudsz főzni........ :)
És akkor térjünk át az eredeti témára: Bulibeszámoló
Már a hét elején meghívást kaptunk mentorainktól egy házibuliba, melyet az ő diákszállásukon rendeztek. Több ismerősömtől hallottam, hogy mennek. A buli témája a Valentin nap volt, amiért személy szerint nem rajongok, de mint a csokireklámból tudjuk "ünneplésre mindig van alkalom". Az egyetlen problémát számomra az odajutás jelentette, hiszen a biciklim egyelőre meghibásodva pihenget a földszinti tárolóban, tömegközlekedéssel nem ismerem az utat, gyalog még kevésbé. Barátaim pedig biciklivel mentek. Pár percen belül azonban a bőség zavara környékezett meg, hiszen Tutku átjött, hogy felajánlja Caner csomagtartóját, Jean Marc pedig azt, hogy szerzünk nekem egy kölcsönbiciklit. Végül az utóbbi valósult meg -egy ideig-. Van itt a Beneluxlaanban csomó bolgár srác, Jean Marc barátai, indulás előtt még benéztünk az ő szobájukba. Nagyon barátságosan fogadtak, kapásból hellyel kínáltak, hogy ne ácsorogjak az ajtóban, csináltak nekem italt, valami pirosgyümölcsös üdítőt kevertek fehér rummal, finom volt nagyon, közben bolgár zenéket tettek be számítógépen. Valamint gyertyát is gyújtottak és hangulatfényt csináltak. Nem kizárólag az alkohol hatására, hanem a vérükben van, de az összes nótát teli torokból énekelték, táncoltak. Igazából leírhatatlan koreográfiát alkottak, hastáncosnőket megszégyenítő fenékriszálással és vonaglással. Én adtam nekik egy hülye tippet, hogy miért nem asztalon táncolnak. Ha nem is asztalra, de székre álltak és ott folytatták a rendkívül szexuális mozdulatokat :D Utána meg részem lehetett egy "speciális tánc, csak neked" műsorban....... :) (egyedül voltam lány a társaságban, úgyhogy rendkívül el voltam kényeztetve). Próbáltak rávenni, hogy én is táncoljam ezeket velük. Amikor lassú szám következett, akkor már nem volt számomra menekvés. Ivan felrángatott a székről és elkezdtünk táncolni. Ez eddigiek után már meg sem lepdőtem, hogy amikor körbenéztem, a srácok meg egymással táncoltak. Persze nem "összesimulós romizós" táncot, hanem iylen bolgár néptánc jellegű lépegetős valamit. Kértem Ivant, hogy tanítsa meg nekem, úgyhogy átment az egész buli táncházba :) Közben tanultunk pár szót a másik nyelvén, volt ott német-bolgár-angol-magyar, minden mi szem szájnak ingere. Nagyon-nagyon aranyos és szórakoztató srácok ezek a bolgárok :) Van egy olyan bolgár szokás, hogy addig nem indulnak el sehova, amíg az üvegből mind egy cseppig el nem fogy a pia. Mi meg ugyebár nem sértjük a hagyományokat ;)
Úgyhogy fél12 után indultunk csak el, 4 kölcsönbiciklivel. Akkor most egy kis találós kérdés következik: kinek a kölcsönbiciklije kapott olyan defektet kb 50 méter után, hogy az egész gumi eltűnt róla? -Ha rám tippeltél........nyertél. Én komolyan nem értem, miért mindig velem történnek ezek a dolgok. Úgyhogy ÚJRA csomagtartón gurultam be a buliba. Lassan bérletem lehetne rá :) A koli egy hatalmas épület volt, kb 20 emeletes. Mivel nem tudtuk, hányadik emelten van a buli, elindultunk gyalog, hogy majd ahol zenét hallunk, ott a buli. Na hányadikon volt a buli?
20-ra tippeltél? Akkor ez most nem jött be......... csak 18 emeletet lépcsőztünk :)))))))))) 6 eurót kellett befizetni és onnantól ingyen volt az ital. Kaptam a csuklómra filctollal egy szívecskét.....hiszen valentín napi buli volt. Ami ott volt......azt nem tudjátok elképzelni.....egy kolifolyosón 200 ember....ez nem az én becslésem, hanem csomót beszélgettem a szervezővel, aki meghívott, nevén nevezve a gyereket Pascallal. Eszméletlen mi volt ott. A heringparti nem fejezi ki eléggé. A srácok tulipánt kaptam a bejáratnál, amit kedvükre osztogathattak utána a hölgyeknek. Szinte mindenkin volt valami szívecskés dolog. Vagy az arcukra festve, vagy a ruhájukon, vagy virág volt kitűzve rájuk valahova. De a legvadabb két srác volt, akik tollas angyalkaszárnnyal, tollas széleskarimájú kalappal és haaaatalmas piros művirággal, villogó díszekkel rohangáltak a buliban. Én még ilyet nem láttam. Nagyon sok régi és új ismerőssel találkoztam, nagyon jól elbeszélgettem mindenkivel, igazán jó este volt. Kaptam tulipánt is, Receptől :)
Kb. fél3-3 lehetett, amikor Jean-Marc szólt, hogy nem megyünk-e haza. Amúgy is a zsúfolt, fülledt folyosóból elegem volt, úgyhogy rábólintottam. A liftben megjegyezte, hogy szomorú, h mástól kaptam tulipánt....... de nekem tetszett a tulipánom, bár sajnos mára kinyírtam szegényt, mert nem tettem vízbe éjjel :) Nagyon vicces utunk volt haza, kérdezte minden ok-e hátul, mondtam hogy persze, csak nézelődök, hisz ez nekem olyan, mint egy városnéző túra. Erre elkezdte mondani, jobb oldalt bal oldalt mit láthatok, melyik milyen épület. Nagyon jó volt :) 3 után laposkúszásban beosontam a szobámba, hogy ne keltsem fel Rosa-t. Lefeküdtem, majd kb 10 perccel később kopogtak az ajtón.... gondoltam én feeel nem kelek..... De csak nem hagyta abba a kopogást. Kicsoszogtam, hát Jean Marc állt az ajtóban. Hogy ő nem gondolta, hogy lefeküdtem és csak azért jött, hogy nincs-e kedvem esetleg nézni valami filmet, vagy így jártam anyátokkalt. Félálomban picit gondolkodóba estem, de hát miért is ne. Lementünk, először How I met your mothert néztünk, de azt nagyon lassan töltötte be a net, úgyhogy áttértünk South Parkra, ami mint kiderült, mindegyikünk nagy kedvence. Mivel többnyire ezeket már láttam magyarul, valamivel könnyebb volt angolul nézni. Ráadásul az egyik részben valaki azt mondta, hogy hogy megenne egy jégkrémet. Mondtam, hogy én is, erre felkelt, benyúlt a hűtőbe és kivett két csokis-vaníliás jégkrémet. :) Kell ennél több szombat estére? :) fél5 körül idejét láttam, hogy most már tényleg nyugovóra térjek, úgyhogy elköszöntem és visszacsattogtam a szobámba :) Délben sikerült ma felkelnem..... Nem mondanám, hogy kipihentem magam.....Majd talán ma ;)
Végezetül egy kis általános információ Utrechtről:
-Az időjárás nem túl barátságos. Nagyon durva hidegek nincsenek, azonban mivel más az éghajlat, az enyhe hideget is hidegebbnek érzi az ember. Valamint nagyon szeles az idő, és szinte állandóan borút. Mióta itt vagyok, két nap sütött összesen a nap. :( Remélem tavasszal változik azért a helyzet, mert ez picit lehangoló. Viszont annak ellenére, hogy állítólag itt mindig esik az eső, ez is csupán két nap történt eddig így (kopp-kopp-kopp -> lekopogtam).
-Az egész város olyan, mint Amsterdam, csak kicsiben. Ugyanúgy hangulatos kis csatornák szelik át, kis hidakkal, sétányokkal, parkokkal. A házak stílusa is hasonló, ugyanazok a "babaházak".
-A közlekedési lámpák jelzései a gyalogosok számára egészen mást jelentenek, mint nálunk: a piros azt jelenti, hogy nézz körbe és ha nem jön semmi, átmehetsz, a zöld pedig azt, hogy elvileg körül se kell nézni. Ezt az egyik tanárom is előadta, hogy ez itt így működik, hiszen ne egy elektromos kütyü mondja meg egy hollandnak, hogy mikor mehet át az úton. Ezt igazából idézőjelbe kellett volna írnom, mert tényleg így mondta :) (persze poénkodva, nem nagyképűen). Szóval ezekkel a dolgokkal nem árt azért vigyázni.
-A városban keveredik a modern és a régi stílus. lásd például a Dóm tekintélyt parancsoló tornyát
vagy például az iskolánk épülete, a képen pl: Fekete könyvtár vagy egy diákház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése