Holland karnevál

Az előző bejegyzés egész fényképdúsra sikeredett és ez most sem lesz másképp, pláne mivel a téma is megkívánja.
Az eredeti tervek szerint vasárnap mentünk volna karneválozni néhány BeneluxLand lakóval den Boschba, azonban péntek este új infók jutottak a fülembe, mégpedig hogy egy másik csoport másnap reggel megy Eindhovenbe. Rákerestem a facebookos eseményre, és a jelentkezők listája egész csábító volt, így inkább utóbbit választottam. A holland karnevál lényege, hogy -elsősorban az ország déli felében- 4-5 napon keresztül hatalmas buli van, jelmezbe öltözik gyerek és nagyszülő egyaránt, felvonulások vannak az utcákon, amelyek lufikkal és szerpentínekkel vannak díszítve, standoknál mérik a sört, és egyéb elengedhetetlen kellékeket, este pedig bárokba tömörülnek a jelmezes emberek és ott folytatják a mulatozást többnyire reggelig. A holland osztálytársaink azt mondták, hogy ezt vétek ki hagyni. Én pedig nem vétkezek. :)
Azért is tetszett meg az Eindhovenes megmozdulás, mert gondban voltam a jelmezzel. Nem szerettem volna sok pénzt kiadni arra, hogy vegyek vagy kölcsönözzek, itt meg azért korlátozottak a lehetőségeim, a szombati banda viszont tök aranyos és költséghatékony ötlettel állt elő, egy sima fehér lepedőből tóga, és kész is a jelmez. Nagyon egyszerű is lett volna, ha az én drága  imádott anyukám nem halványsárga lepedőt rak nekem a nagy útra. Úgyhogy elkezdődött a hajsza a fehér lepedőért. A létező összes megoldást kipróbáltam, miből lehetne tógát vagy valami ókori cuccot hajtogatni. Még a konyhában levő tűzleborító takarót is becsempésztük a szobámba, de az túl merev volt ruhának. Úgyhogy az átbulizott pénteki szülinapi éjszaka után, reggel korán keltem, és elmentem a plázába, hátha nyitva találom az ágyneműs boltot. (Mivel itt hétvégén valamelyest megáll az élet). Szinte minden bolt zárva volt, de épp akkor nyitott az ágyneműs bolt. Lerohantam a srácot, hogy bemehetek-e (akkor kezdett el csak kipakolni). Egyetlen egy, a célnak valamelyest megfelelő lepedője volt, 12 euroért. De hát üsse kavics, legalább lesz egy finom puha kis lepedőm majd.

 Magamhoz vettem a kis energiaitalom, és irány a vasútállomás. Eléggé szervezetlen volt a kirándulás, így csak 4 lánnyal találtuk meg egymást. Natalianak csak az őrült haja tanúskodott arról, hogy karneválra megyünk, így a vonatút azzal telt, hogy próbáltuk kitalálni, minek is öltöztünk be (mert az útra még nem terítettem magam az időutazó csodalepedőmet). Mivel Wilmaval a kabátunk és a hajunk is hasonló volt, mi "ikreknek" öltöztünk be. Kairiin pedig.......Kairiinnak....... Milyen egyértelmű :)

A felvonulás nagyon látványos volt. Egy fesztivál az a hely, ahol bármi megtörténhet, itt pedig meg is történt. Így jött szembe velünk Shrek például, vagy egy anyuka így ringathatta a karjában a mindössze pár hetes vagy hónapos pici "dalmatáját", de találkoztunk Pamela Andersonnal is :)

Ez már nevezhető Plázának? :)

A város utcái ünnepi díszben:

Egy csapat Twister :)

SHREK :)))))

A felvonulás:

Az elmúlt napok ragyogó idejét pont ez a szombati felhős-borús-szeles-hűvös idő törte meg, így egy étterembe húzódtunk be kiolvadni. ezt csak azért említem meg,mert a legolcsóbb és legegyszerűbb levest kértem, ami paprikás paradicsomleves volt kókusztejjel és bazsalikommal. :D Tudok élni.....? :D Finom volt nagyon. Viszonylag korán hazamentem, elég kimerítő napok álltak mögöttem, ráadásul smsben kaptam a hírt, hogy otthon fiiiiiiiiinom vacsi vár. Így azért el lehet viselni :)

Nagy örömmel szeretném bejelenteni, hogy BEKÖSZÖNTÖTT A TAVASZ UTRECHTBEN!!!!!! 

Ennek örömére vasárnap kitekintve az ablakon erős késztetést éreztem, hogy ne a négy fal között töltsem a délutánt. Mivel még sosem voltam az Albert Heijn-ben -és vasárnap a Lidl zárva- gondoltam elmegyek egyet sétálni. Nemrég vettem észre, hogy van a kolink mellett egy park. Egy hónap után azért illik felfedezni a környéket,ezt tűztem ki célul. És milyen jól tettem. Kapásból a park elejét nem igazán értem. Egy mini állatkert található a parkban. A Beneluxlaan tőszomszédságában. Két állatkert egymást mellett. Na de sebaj, bementem. Kecskék, szamarak, tehenek, birkák és egyéb állatságok voltak kenelekben. Békésen legelésztek, közben meg a szülők a gyerekekkel szabadon ki be járhattak az állatok kerítésén, szerintem nagyon ötletes dolog. 

Ezen kívül még kutyafuttató van a parkban, füves-fás terület és egy tó. 

Annyira gyönyörű és barátságos itt minden, ennél jobb helyen nem is lakhatnék, már teljesen otthon érzem magam. :) 

Hétfőn és ma szintén gyönyörű napra ébredhettünk itt Fapapucsföldén, így "randomfotózást" terveztem, hogy feldobjam a biciklis utazásom. Végre sikerült lencsevégre kapnom egy jelenséget, amely számomra eszméletlen. Ugyanazt az utat átszelő gyalogos- valamint bicikliátkelő képes ugyanabban az időben különböző jelzést mutatni. És semmi diszkrimináció nincs a dologban, mivel változó, kinek épp mikor mit. 

Első eset:

Második eset:

Még eltart egy darabig, amíg feldolgozom ezt az információt, minden esetre szerintem vicces :)

Egy kicsit had dicsekedjek megint. A sok hasznos tanács után végre rátaláltam. Igen, őrá. A neve pedig: Tejföl!!! :) Valóban nem teljesen olyan, mint a magyar, de a célnak megteszi. Úgyhogy újra én voltam a vacsora soros, és rakott krumplit csináltam két főre ;) 

Nem épp egy fitness menü, de nagyon finom volt és mivel nagyon rég ettem, jól is esett. Lelkiismeretfurdalás nélkül csemegézhettem, mivel délután konditeremben voltam. Még a bemutatkozó napon kaptam egy kupont, egy heti ingyenes konditerem és szaunahasználattal. Őszintén szólva rám is fér a dolog, a szaunát pedig imádom. Úgyhogy a délután kellemesen telt. Megvettem a jegyem a mai esti korizásra (este 8kor kezdődik), utána egy kis edzés, bemelegítő jelleggel, utána ejtőzés a szaunában.  Hm, nem panaszkodok............. :)

Búcsúzóul még néhány a "random képekből":

A hollandokat nem érdeklik a magyar helyesírási szabályok :)

Szülinap holland kivitelben

Nem azért nem jelentkeztem eddig, mert olyan kevés dolog történt, épp ellenkezőleg. Olyan sok, hogy egyszerűen nem volt időm arra, hogy leüljek és összeszedjem az eseményeket. Épp ebből kifolyólag most a teljesség igénye nélkül szeretnék megosztani néhány eseményt.

Egy konyhai élményemmel szeretném kezdeni (lesz majd több is ebben a bejegyzésben). A paprikáskrumplimat már említettem, íme a fotó:

Az fogyaszthatóságon felbuzdulva egy szinttel feljebb próbáltam lépni a szakácsok ranglétráján, elmentem bevásárolni, hogy aztán belecsaphassak a lecsóba. Szó szerint. Igazából a polcom elég szánalmasan néz ki,mert konzervekkel és zacskós kajákkal van tele, amit minden kedves látogatóm mély tisztelettel csodál meg minden egyes alkalommal. Lényegében elkönyveltek olyannak, aki életében nem fogott fakanalat a kezében. Pedig az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egyszerűen semmi alapanyagot nem kapok azokhoz az ételekhez, amiket otthon szoktam (vagy hogy ne essünk még csak költői túlzásba se), vagy valaha készítettem. Tejföl hiányában alapból kizárt egy főzelék, egy túrós tészta vagy egy rakott krumpli. Normális száraztésztájuk sincs. Igazából úgy gondoltam, hogy a lecsó pont az a kaja, amihez kizárt, hogy ne kapjak dolgokat. DE itt nincs olyan hogy kizárt, vagy lehetetlen. Én a lecsóból a tojásos verziót részesítem előnyben, így –javítsatok ki, ha tévedek-, de hagymára, paprikára, paradicsomra, kolbászra és tojásra lett volna szükségem. De hoppáhoppá. Egyszerűen nem létezik itt a zöldpaprika. Mivel a fejembe vettem, hogy ha almából is kell megcsinálnom, de én lecsót főzök, megpróbáltam a zöldpaprika legközelebbi boltban felfedezett rokonát megvásárolni, így tértem haza kaliforniai paprikával. Teljesen asszimilálódtam már, így számomra sincs lehetetlen. Még aznap el is készült a „Lecsó álá nedörlendc” névre keresztelt csoda, a kaliforniai paprikás lecsó. Félkész állapotában:

Még mielőtt elkészült életem első egzotikus lecsója, írtam sms-t Jean-Marcnak, hogy éhes-e, mert ha igen, épp egy magyar kaját próbáltam(!) készíteni, bár a végeredmény még kétséges, de jöjjön fel és kóstolja meg. Mikor megtudta mi ez, nevetett, azt mondta ismeri ő a lecsót, Németország déli részén is szoktak csinálni. Bevittük a szobába a serpenyőt, ahol Rosa orrát egyből megcsapta a lecsógőz és kérdezte mi ez,mert nagyon jó az illata. Végül nem laktam jól a lecsómmal, mivel 3an ettük az egy főre tervezett adagot, és nagyon ízlett a többieknek is :) Nagyon büszke voltam magamra.

Szerdai napom korán kezdődött, felkeltem, hogy elmenjek iskolába, azonban az eddig megszokottal ellentétben a tanárom nem követte a példámat. Ott ült az osztály egy része, és várta, mint a messiást. Kb. 20 perc után untam meg és hazatekertem. Az estém viszont nagyon jól alakult, 10 óra körül lementem Recephez, mivel egy laza kis pálinkakóstolót terveztünk apukám szponzorálásával. Megtartottam neki a rövid termékismertetőt, amit ő nem vett komolyan. szóltam, hogy erős, 55%-os, jófajta házi. "Ó az nem erős". Vizespohárba töltött. Eltudjátok képzelni a fejét azután, hogy beleivott...? :) Onnantól kezdve kis kortyonként iszogattuk, ízlelve és mindegyik után a "húúúúú de erős" kifejezés hagyta el a száját plusz egy megfogalmazhatatlan arckifejezés. Nagyon jó hangulatú privát este lett, bizonyára a pálinka jótékony hatásának is köszönhető volt, de egész kommunikatív voltam. Így derült ki például, hogy lehet mégis megpróbálkozhatok a rakott krumplival. Miután próbáltam Recepnek körülírni, mi az a tejföl, benyúlt a hűtőjébe és egy tejkrémként definiált dolgot vett ki, hogy ez talán hasonlít. Bár ők kicsit másképp fogyasztják. Kenyérre kenve mézzel, amiből kóstolót is kaptam. Nos, vagy valami eszeveszetten morbid ételt ettem (név szerint tejfölös mézes kenyeret) vagy mégse találtam rá az igazira és tovább kell vadásznom valami tejföl szerű készítményre. 

Csütörtökön váratlan esemény következett be. Egy szem szekrénykémben leszakadt az egy szem polcocska. Így hát megismerhettem a „szükség nagy úr” mondás gyakorlati alkalmazását, mivel a polcot tartó tipli esett ki a szekrény falából, és pont úgy veszett el, mint az a darts nyíl, amit még 15 évesen a győri Sikátor nevű biliárdteremben sikerült úgy eldobnom némileg célt tévesztve, hogy amikor hetekkel később mentünk, még akkor is azt mondták a pultosok, hogy nem találják. azóta nincs hírem felőle. Így hát gyártottam én egy tiplit. mivel mondhatni korlátozottak a lehetőségeim, egész meglepő megoldás született. Nem is gondoltam, hogy ilyen hasznos tud lenni egy használt buszjegy :)

Estére sűrű program ígérkezett. 9 órakor kezdődött az International kitchen nevű rendezvény, melyet ezúttal kollégiumi szinten szerveztek a földszinten. Ennek az a lényege, hogy mindenki főz valamit (elsősorban a saját nemzeti konyhája remekei közül valamit), amit egy sornyi asztalon szervíroznak, mindenki viszi a saját kis  tányérját és villáját és szabadon lehet kóstolgatni a különlegességeket. Én a jól bejáratott paprikáskrumplimmal készültem. Ezúttal ipari mennyiségben. Sms-ben kaptam a hírt, hogy a bolgároknak aznap nemzeti ünnepük van, amit este ünnepelnek, úgyhogy oda is hivatalos voltam, Recepék pedig az IK után a városba invitáltak bulizni. Tömör gyönyörnek ígérkezett a csütörtök estém. Azonban Naomi, az egyik csapattársam szervezeti analízisen keresztbehúzta kicsit az estém. A beadandó rám eső részét elkészítettem egy héttel határidő előtt, el is küldtem neki, erre ő utolsó este találta ki, hogy még egy másikat is nekem kell csinálni, ezzel befejezve az egész feladatot. Nem szeretném részletezni, mit gondoltam ekkor. De a paprikáskrumplimat nem hagytam annyiban, kimentem, megfőztem. Levittem és leraktam az asztalra, ami roskadozott a finomabbnál finomabbnak ígérkező csemegéktől. Az volt a terv, hogy mindenki mond pár szót a saját kreációjáról, de minden ki olyan éhes volt,hogy 5-4-3-2-1 felkiáltásra, az „1” után mindenki rávetette magát az asztalra, és pár perccel később sáska módra pusztították el a tányérok tartalmát.

A paprikáskrumpli sikeréről nincsenek pontos információim, az azonban biztos, hogy a hatalmas kondérban a végére szerencsére nem sok maradt. Vacsi után pedig az őrangyalom megint szolgálatba helyezte magát. Jean-Marc ugyanis többé kevésbé megírta nekem a beadandó végét, hogy mehessek bulizni a bolgárokkal. Úgy fél 1 körülre lettem kész. Átmentem a bolgárok szobájába, ahol már –március 4. lévén- sok sok puszival, öleléssel és gratulációval fogadtak szülinapom alkalmából. Az ünnepnap és szülinapom ellenére mégis az egyik legvisszafogottabb bolgár est részesévé válhattam. Csináltam pár képet, hogy tudjátok, miről beszéltem eddig, bár ezek korántsem tükrözik egy ilyen este hangulatát, történéseit, de azért lássuk:

Ivanka ilyet is tud

Itt már kezdődik az asztalontáncolás :)

Én se maradhatok ki:

Március 4, a szülinapom:

Fél12 körül dobott ki magából az ágy. Picit más időzóna szerint élünk itt, a reggel 11 körül kezdődik, a délután úgy 5-6kor, az este úgy 10-11 magasságában. Bekapcsoltam a laptopot, és óriási élmény várt. rengeteg üzenetet kaptam, amit ezúton is szeretnék megköszönni, a nap végére –próbáltam összeadni futtában-, de kb. 100 jókívánsággal tettétek szebbé a napomat. Nagyon szépen köszönöm!

Kezdésként elfogyasztottam az ünnepi ebédem, ami a maradék paprikáskrumpli és szintén előző napi maradék tejberizs volt. Annyira gyönyörű napos idő volt, hogy nem akartam semmiképp a 4 fal között maradni. Szerencsére mindig találni itt játszópajtást bármihez, én személy szerint a központba szerettem volna bemenni. Ez volt eddig a legtavaszibb nap, mióta itt vagyok. Nagy naívan én úgy gondoltam, hogy ma a nap is nekem ragyog :) Jean-Marc vállalta az áldozat szerepét, hogy bejöjjön velem a városba :D Utrecht mindig kellemes és szép város, de napsütésben….. Gyönyörű. Egészen más minden, ahova egy pici nap sütött, az emberek kiültek, kávéztak, beszélgettek. Felpezsdült minden.

Én személy szerint jelmezt szerettem volna nézni magamnak, mivel karneválra készülünk. Ez egy 4-5 napos hatalmas ünnep Hollandiában, melyet első sorban az ország déli részében tartanak. Az emberek beöltöznek, iszogatnak, felvonulás van, állítólag hatalmas buli. De erről majd mesélek, ha eljutottam. Az utunk végül egy „meglepetés hely”-re vitt. Egy csokoládé és süteményboltba!!! :) Mivel nincs szülinap torta vagy legalábbis valami hasonló nélkül. Ezután sétálgattunk össze vissza, keresve a napos utcákat, majd beültünk egy kávézóba. Én capuccinot kértem, Jean-Marc egy nagy kávét. Itt túlságosan komolyan veszik a szavak jelentését. E nagy kávé ilyen:

A kép torzít, az én capuccinom is hatalmas volt, de a kávé egy gyerekfejnyi csészében érkezett, kb. 3-szor nagyobb volt, mint a capuccinom (csak közelebb van a képen). Miközben kortyoltuk a saját koffeinforrásunkat, elkezdtük tervezni az Ibizai utunkat, amiből persze inkább egy nagy marhulás lett.

Körülbelül 6 órára értünk vissza a koliba. Épp megpihentem a kis fészkemben, amikor Mihail jött be hozzám egy elég érdekes ötlettel. A februári tavaszi szünet után éreztem, hogy itt az időérzék tényleg kicsit másképp működik, de az tényleg kiverte pár percre nálam a biztosítékot, amikor délután fél 7-kor Mihail „jó reggel sör”-re hívott át magukhoz. Lényegében 5-ször kérdeztem vissza a mondat minden elemére egyesével, hogy biztos jól működik-e a fejemben a google translator :D Beigazolódott, hogy ennyit még értek angolul, hogy „Come around for a good morning beer now”.  Közben pedig lefoglaltam a repjegyem. Dublinba. :) Március végén megyek, meglátogatni egy –remélem- kedves barátomat. :) Sűrűsödik a március, de mikor, ha nem most, nemde? :)

Recep is készült nekem egy meglepetéssel. Feljött és egy „Reni süti” névre hallgató csodát hozott. Mondta, hogy egész nap azon gondolkodott, mivel lephetne meg a szülinapomon, így hát csak nekem kreált egy édességet. Kalóriabomba volt a javából, de egyszerűen isteni: Dürümbe bugyolálva csokikrém volt benne (70%os), mogyoróvaj, banánkarikák, méz és sajt. Tömör gyönyör. Sok-sok puszival együtt kaptam ezt a személyreszabott meglepetést. Utána pedig egy vacsira voltam hivatalos, Jean-Marc főzött nekem, igazából foglalmam sincs, hogy mit, de nagyon finom volt. Szóval aki azt kívánta, hogy boldog szülinapot, köszönöm szépen, teljesült!!! (Persze az hiányzik, hogy nem vagyok most otthon, anyuék meg a barátok körében.) De volt tortám is gyertyákkal, melyeket elfújva kívánni kell és az teljesül....... én még hiszek ezekben....... ;)

Algaleves és egyéb "nyalánkságok"

(sajnos még nem kaptam meg a friss képeket, amint megkapom, beszúrom, úgyhogy érdemes lesz később is visszalátogatni lecsekkolni őket;) addig itt a tartalmi rész )

 Mielőtt rátérnék a címszereplőre, pát szóban elmesélném, hogy is telt a februári tavaszi szünetem. Nem is  tudom, melyik nap írtam utoljára, de valahogy azután, hogy hazaértem. Nagyon furcsa volt otthon lenni. Vagyis inkább pont nem. Na ez bonyolult kicsit. Szóval épp mikor kezdtem megszokni az „új életem”, visszacsöppentem a régibe. Olyan érzésem volt, mintha az elmúlt egy hónapot csak álmodtam volna és sose jöttem volna el hazulról. Most, hogy újra itt vagyok, pont fordítva, mintha otthon se lettem volna……… Sehol se érzem otthon magam, de mégis mindenhol. Már most nagyon a szívemhez nőtt ez a város. 

Kedden este „vendégségben” voltam. Veráék vártak „csudiszupi” hazai finomságokkal. Hogy nevén nevezzük a gyereket, frankfurti leves volt a menü és lángos, minden földi jóval (értsd: fokhagyma, tejföl, sajt).  A gyomrom kellően rá volt készülve, mivel kb 2 hete terveztük, hogy ha hazamegyek, ezzel kedveskednek nekem. Iiiiiiiiiisteni  finom volt mindegyik, hogy kedves orosz tanáromat idézzem és az általa elsajátított rendkívül hasznos szókincset, „paffá lettem tőle”.  Sőt, CubaLibre koktéllal készültek nekem, úgyhogy jó köröm volt. Elmentem kocsival, vacsi után Vercsivel hazavittük a kocsit, és visszasétáltunk, mivel –társadalmi célú hirdetés következik- sosem ülünk kocsiba úgy, hogy ittunk!!

A szerda a keddi nap alapos kipihenésével kezdődött :) Majd a mami meglátogatásával folytatódott.  Megmondom őszintén, nem emlékszem mi is történt még aznap. Bezzeg a csütörtök megint nagyon jó volt. Mondhatni tartalmas. Anyuék sulijában sportnap volt, ami annyit tesz, hogy a felsősökkel elmennek korizni, az alsósok a suliban ügyeskednek valamit. Eddig mindig suli volt nekem is, amikor ez a program volt, idén először pont nem, korizni meg imádok, úgyhogy elmentünk tesóval „kísérőtanárnak”, aminek külön örültek is, mivel egy  fiatal tanárnő kivételével senki se merészkedett rá a jégre, úgyhogy elkélt a segítség pályán belül. Amúgyis imádok gyerekek közt lenni, de ez különösen tetszett. Ráadásul nagy szenzáció is voltam, hogy „úú, te vagy Jutka néni lánya??”. Igen. :) Két 5. osztályos fiút pedig tanítottam korcsolyázni. Annyira aranyosak voltak, remélem nem okoztam nekik traumával egybekötött „első korcsolyázás” élményt. :) Délután kávézás következett Lackóval, süti sajna kimaradt, mivel edzettem a gyomrom estére, ugyanis étterembe mentünk anyuékkal.  A menü végéről nem hiányozhatott a somlói!! A Marcal Étteremben voltunk, és ha hiszitek ha nem, ott a világon a legjobb a somlói:)

A szünet hamar elröppent, észre se vettem és péntek este volt. Újra bőrönd pakolás, stressz, hogy miért nem fér bele minden, nem lehet összehúzni,stb. Plusz pénzembe került, de két bőrönddel jöttem vissza (egy normállal és egy kicsivel), a tartalmát pedig egy disznóvágós banda megirigyelhette volna: sült oldalas, sültkolbász, fasírt, füstölt kolbász, füstölt sonka, pirospaprika, egy üveg házipálinka és egy üveg Unicum. Azt a feladatot kaptam, hogy hozzak ki magyar piákat és csináljak nekik magyar kaját. Hát majd most megkapják ;)

Nem szerettem volna kísérleti nyulat csinálni a barátaimból, úgyhogy saját fogyasztásra kipróbáltam a paprikás krumplit, hogy ezután bátran invitálhassam meg a pajtásaimat egy magyar estre :)

A mai napom egy rohanás volt. Sok beadandóval és határidővel. Reggel 8kor mentem suliba, de útközben derült ki, hogy ma van a kolidíj befizetésének a határideje, aminek én a csekkjét sem találtam meg addig. Pontosítanék, nem is kerestem. Úgyhogy már ekkor tudtam, hogy óra után futnom kell haza, majd vissza az ingatlan irodába. Akkor még nem tudtam, hogy az interjú beadandóm miatt is futkosnom kell. Kiderült, hogy nem úgy kell beadni, mint ahogy én azt elképzeltem, hogy kinyomtatom és odaadom a tanár néninek. Kiderült, hogy ma délig fel kell tölteni valami programba, plusz egy kinyomtatott példányt valami dobozban el kell helyezni. 10.30ig volt órám,  11 után értem haza, megpróbáltam feltölteni a fájlt, hogy a suliban már csak nyomtatni kelljen, de valami olyan kódot is kért, ami nekem nem volt. Nem akartam ezzel időt húzni,  visszarohantam a suliba (mondanom sem kell,hogy minden villamost és buszt ilyenkor kések le), de dél után pár perccel odaértem, kinyomtattam és bedobtam a dobozba. Próbáltam megkeresni a tanárt a kód miatt, de nem találtam. Hazajöttem és írtam egy mailt a hölgynek, hogy ez a problémám, mi a kód, megkaptam a választ is és a kódot is, úgyhogy ez sínen van :) A kolidíjat is sikerült befizetnem, beadandók is megvannak. Az élet szép. Korizáskor sajnos sikerült kicsit megfáznom, úgyhogy mivel az idő meglehetősen „holland”, előrrébb soroltam a gyógyulásom a biciklizésnél. Már kezdek egyre jobban kiigazodni a városban és a közlekedésen. A sulinkba ugyanis két féle képpen lehet eljutni: gyorsan vagy ingyen. :) Mivel van egy közvetlen busz, amihez csak egy picit kell sétálni a kolitól, viszont viszonylag ritkán jár, és kevesen utaznak rajta ezért csak elől lehet felszállni, így muszáj lepecsételtetni a buszjegyet. Lehet kerülni kicsit, villamossal be a vasútállomásra (amin szinte sosincs ellenőr, eddig 1 hónap alatt egyszer futottam csak belépjük [kopp-kopp-kopp, ezután pedig egy olyan busszal, amin mindig tömeg van és kb 3 percenként jár napközben. Ha reggel korán kell suliba mennem, akkor általában inkább fizetek, csak hamar és egyszerűen érjek be, de ha ráérek, akkor igyekszem spórolni. :) (de pszt)

Mindig is jellemző volt rám, hogy imádom kipróbálni az új dolgokat. Szinte minden területen, de kaják terén főleg. Egy étteremben is legtöbbször, ha meglátok valami furát, arra bökök rá, hogy én pedig azt szeretném. Így volt már alkalmam például struccot enni egy totál egzotikus helyen, Győrszentivánon :D  Ha valahova elutazok, szeretem végigenni  a nemzeti konyha menülapját, hisz szerintem így lehet igazán átérezni, hogy valahol máshol vagy –persze ha van tengerpart és pálmafák meg fehérhomok, könnyíti az érzést-.

 Nemrég egy dél-koreai barátom (aki szintén „Beneluxlaan Hero") kiírta Facebookra, hogy „the best seaweed soup ever”, vagyis a legjobb algaleves valaha….. Ezt nem lehetett komment és „lájk” nélkül hagyni. Írtam neki, hogy biztos nagyon jó, de el nem tudom képzelni, milyen lehet. (Bár egyszer Győrben az Árkádban a kínai étteremben ráböktem az algasalátásra, hogy na azt kérek, szóval valami fogalmam mégiscsak volt).  Hamar jött is a válasz, hogy ha szeretném megkóstolni, menjek fel a szobájába. Hát lehet egy ilyen ajánlatot kihagyni az extrémitás kedvelőjének? Ugye, hogy nem. :) Fogtam a kanalam és felcsattogtam a 6.-ra. Mona ha nem is tárt karokkal, de tárt ajtóval várt. Egyből mert is nekem egy csészébe. Amikor megláttam, hogy kis husidarabok úszkálnak a zöld csíkok közt, kicsit elbizonytalanodtam, hogy korea lévén nem valami csivava-e véletlenül. Nem venném a lelkemre, ha egy plázacica miattam siratná a kis drágáját.  Mona megnyugtatott, hogy marha. Remélem nem rám mondta…..

Nekem végül is majdnem hogy bejött. Európai gyomornak és ízlelőbimbónak egy kissé fura. Kicsit beszélgettünk közben. Meglepődött, hogy én megdícsértem. Mesélte, hogy Ksenia, az orosz lány is átment megkóstolni, de szegény nem bírta lenyelni és kiköpte. Sajnálkozott, hogy ne haragudjon, de nem bírja megenni. Én mondjuk nem csinálnék ilyet, ha tudom, hogy egy viszonylag normális és elfogadható dologból készült. Ha a bálnáknak jó, nekem is…………. :)   :) :)

Egy kicsit aktivizáljátok magatokat, ha van kedvetek. Ki evett már valami különlegeset? :)