Rotterdam, E.T. haza :)

Szombaton egy kis kirándulást szerveztem. Gouda és Rotterdam között vaciláltam, végül Rotterdamra esett a választás. Mivel a péntek este elég kellemesre sikerült, kb délben sikerült kimásznom az ágyamból. Úgyhogy csak délutáni túra lett belőle. Jean-Marckal mentünk, felültünk a vonatra és kb fél óra alatt ott is voltunk. Kiléptünk az állomás területéről, és hihetetlen látvány tárult elénk. Mivel a világháborúban az egész várost kb porig rombolták, minden, de minden új. Olyan az egész belváros, mint mini New York. Európai szemmel hatalmas üveg "felhőkarcolók", modern épületek, amit az ember el se tud képzelni. Óriási élmény volt. Mutatnék is akkor 1-2 képet :)  

Az idő sajnos nem volt túl barátságos. Én túl optimistán álltam hozzá, mivel egy szál kabátban és fejemen napszemüveggel indultam el a napsütéses Utrechtből. A sanyarú valóság azonban egészen más volt. Iszonyúan hideg volt, szeles, borús. Lényegében szétfagytam így nem igazán tudtam értékelni a látványt, ami körülvett. Úgyhogy annyi biztos, hogy május környékén majd szeretnék visszamenni. Így is gyönyörű ez a város, milyen lehet napsütésben.......... :) 


Amikor végre pontosan megtudtam, mikor lesz a tavaszi szünet, kezdődhetett a programtervezés. Vercsiéknek köszönhetően rendkívül kedvező áron repülhettem haza, így nem volt kérdés, hogy szeretnék szívni egy kis hazai levegőt. Lefoglalták nekem a repjegyet, így a rám eső rész igazából a repülőtérre és a repülőtérről haza felé vezető út megszervezése volt. A kalandos ide-oda utazgatásaimból kiindulva ez már gyerekjátéknak tűnt. Ismétlem, tűnt. 21-én hétfőre foglaltuk a jegyet, reggel 8.35kor indult a gép Eindhovenből.  Odáig azonban el kell jutni (mivel a teleportálást még mindig nem találták fel, legalábbis jól titkolják).  Utrechtből megy közvetlen vonat Eindhovenbe,kb 1 órás menetidővel. A probléma azonban az, hogy a hétfő reggeli első vonattal pont lekésném a becsekkolást, mivel 7.11kor fut be a vonat Eindhovenbe, onnan meg még transzferbusszal el kell jutni a reptérre. A lényeg, hogy pont késő, mivel 7.55-ig kell becsekkolva legkésőbb megjelennem a reptéri kapuban. Úgy döntöttem, hogy a vasárnap esti utolsó vonattal megyek Eindhovenbe, és az éjszakára élvezem a reptér vendégszeretét (mint ahogy Ferihegyen szoktam). Egészen jó tervnek tűnt, egészen addig, amíg a szombat esti borozáskor, mikor a tavaszi szüneti terveinkről beszélgettünk, Recep azt nem mondta, hogy ez tök jó, hogy megyek haza, csak épp a reptér éjszaka zárva van. A pohár majdnem kiesett a kezemből, nem igazán akartam elhinni, hogy van olyan, hogy egy reptér éjszaka zárva van, ami ráadásul viszonylag forgalmas is. De Recep állította, hogy ő biztos ebben. Azonnal meg is néztük neten, és valóban, a reptér honlapján ott volt a nyitvatartási idő…. 1 nappal az utazás előtt újra butaGPS-eset játszottam –„újratervezés”-…  Újra megbizonyosodtam arról, hogy nincs máskor vonat. Egy kicsit kezdtem pánikba esni, hogy mi lesz. Szombaton úgy feküdtem le, hogy fogalmam sem volt, vasárnap este megyek-e valahova, vagy sem, vagy hogy végülis mi lesz. Vasárnap sikerült találni egy buszt, ami közvetlenül Utrechtből megy Eindhoven repülőtérre, de én valami 35 euro körüli árat kaptam ki, ahol lefoglalhattam volna, az meg mégis csak vicces, hogy egy transzferbusz annyiba kerüljön, mint az oda-vissza repjegyem, úgyhogy ezzel annyira nem is kalkuláltam, úgyhogy –bár nem vagyok skizo- de abban egyeztem ki magammal, hogy elmegyek az utolsó vonattal, 4-5 órát eltöltök ott valahol, és 5:41es transzferbusszal kimegyek reptérre, amivel pont a 6 órás nyitáskor ott lehetek. Vasárnap este anyuékkal skypeoztam, akik ettől az ötlettől finoman szólva sem voltak elragadtatva, egyedül egy idegen városban éjjel az utcán. (Akik ismernek: nem emlékeztet titeket ez valamire? Pl. a görögországi nyaralásomra, amikor Athénban ragadtam éjjelre…? Kicsit de ja vue érzés fogott el)
Este 8-9 körül befutott Jean-Marc, látta rajtam, hogy ideges vagyok (konkrétan síráshatáron), kérdezte mi a baj. Elmeséltem, hogy lényegében az, hogy fogalmam sincs, hol leszek 1-2 óra múlva, hogy jutok haza, stbstb. Odaült mellém géphez és mondta, hogy na akkor nézzük meg, mit lehet tenni. És képzeljétek, a közvetlen transzferbusz csak 20 euro körül volt és pont jó időpontban. Kitöltötte nekem az adatokat, bankkártyával lefoglaltuk (csodák csodájára elfogadta a rendszer a kártyám, ami számomra elég kérdéses volt, úgyhogy hatalmasat koppant a kő, ami leesett a szívemről). Meg is jött az e-mailemre a jegy. Az utasítás: másnap hajnalban kinyomtatva adjam át a jegyem  buszsofőrnek, ennek hiányában ott helyben ki kell fizetnem a jegyet újból. Szeretném megismételni, hogy ez vasárnap este volt...... És itt jött a következő szerencse, Jean-Marcnak van nyomtatója a koliban. Úgyhogy boldogan lobogtatva tértem vissza este a szobámba, megkönnyebbülve, hogy már tudom, nem kell az utcán éjszakáznom. Ráadásul a busz viszonylag közel a kolihoz áll meg. Kinéztem térképen, hogy jutok el oda, lényegében a koli melletti körforgalomból jobbra ki, onnan meg egyenesen az már az az utca, annak a végén van a buszpályaudvar. Éjjel 1-2 kerül sikerült elaludni, 4 után pedig kelni, este összeraktam már a cuccom, reggel felkaptam a cuccom és 5 után elindultam a buszra. Nagyon büszke voltam magamra, mikor megláttam az utcatáblán azt a nevet, amit kerestem, úgyhogy mentem-mentem-gurultam (legalábbis a bőrönd, bár valószínű én is, hacsak nem a nadrágom ment össze :S ) és kerestem, hol az a kereszteződés, amit a papír írt. Már majdnem a célban voltam, amikor egy kisebb akadály került elém. Az akadály neve pedig "autópálya". A járda,amin addig mentem, egyszer csak véget ért, kirakták a gyalogos és bicikliforgalmat tiltó táblát és az út autópálya-felhajtóvá változott......Egy kicsit tanácstalanul álltam a dolog előtt, mert bár a térképen láttam, hogy van ott egy autópálya, és az azutáni első kereszteződés kell nekem, de meg se fordult a fejemben, hogy nincs valami alul vagy felüljáró, amin át lehetne menni........ elindultam jobbra, sehol út.....elindultam balra, sehol se út... Ez kb 5.35kor reggel. (A buszom 6.00kor indult a jegyem szerint). Nem tudtam mit kitalálni, kiálltam az autópálya-felhajtóhoz és kocsikat intettem le (remélve, hogy senki nem érti félre a dolgot), egy autó 10 méterre odébb meg is állt, odafutottam, megkérdeztem, hogy tudok átjutni az autópálya  túloldalára. Felváltva néztek rám, majd egymásra, míg végül kibökték,hogy "biztos van ott egy út valahol" és elmentek. Mivel az idő szorított, elég kamikáze vállalkozásba kezdtem........A 7-8 sávos úton......át gyalog.....gurulósbőrönddel...... A "annyi esélyed van, mint 3 lábú sünnek a 6 sávos autópályán" mondás helyett bátran használjátok az "annyi esélyed van, mint Reninek gurulósbőrönddel a 6-7-8 sávos autóúton", bár én sikeresen teljesítettem a küldetést, úgyhogy óvatosan a használattal :) Amúgy még nehezítés is volt a dologban,mert először hosszában kellett menni, majd azután csak át keresztbe, úgyhogy volt itt minden. De a lényeg, hogy átjutottam, 3/4 6ra a célban voltam, meg is jött a busz, felszálltam, erre 50 körül elindult (6.00 helyett). Ekkor kicsit úgy levert a víz, hogyha nem vágok bele ilyen őrültségekbe, akkor lehet elmegy a busz nélkülem? Minek az ilyennek menetrend........ Innentől minden a terv szerint haladt, a tőlem meg nem szokott nyugalommal és kiszámíthatósággal. Igazából kicsit gyanús is volt, hogy vajon mi következik, hisz időben kiértem a reptérre, minden cuccom megvolt, nem csipogtam be a kapun........ felfoghatatlanul simán mentek a dolgok :) Vagyis. na ez így kicsit túlzás volt, amíg vártam a kapunál,álltam a sorban, 3 szőke plázacica beszélgetése jobban lefárasztott agyilag, mint az egész utazási procedúra. Kinézetükről tömören, ahogy Hadházi Laci mondta: "Túl szőke, túl barna, úgy is hívják pirított ribanc". Reggel 6kor belőtt göndör frizura, totál smink. eszméletlen. Mellettünk állt még egy anyuka, karjában egy kisfiúval, ezek meg elkezdtek gügyögni neki, de olyan ormótlanul, hogy a gyerek nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. A teljesség igénye nélkül néhány mondat a beszélgetésből: "Jééé......ez a gép ilyen kicsi...? akkor biztos nem zuhan le". "Nekem akkor kell majd a gyerek, ha már szobatiszta, addig majd anyám el lesz vele". "Szerintem neked majd bőghet a gyereked fél órát, akkor is ki fogod magad inkább majd sminkelni" -"Az biztos....".  Szóval kemény fél órám volt. Ezután felszálltunk a gépre, egész időben el is indultunk, olvasgattam közben az egyik tankönyvem, elbambulgattam. Amikor felszálltam a gépre, beláttam a pilótafülkébe. A pilótánk aznap egy nagydarab, kopasz pasi volt. Ennek akkor fedeztem csak fel a jelentőségét, amikor vicces kedvű pilótánk az út vége felé elmondta a szokásosnak induló információkat és adatokat a repülésünkkel kapcsolatban, idéznék: "Innen a pilótafülkéből köszöntöm önöket, utunkat xy irányba kezdtük meg, elhagyva Düsseldorfot Prága felé haladtunk, körülbelül 25 perc múlva érkezünk meg budapest Ferihegyre, ahol borús az idő és xy fok van, most pedig a mai (!) Szlovákia területe felett repülünk, ha valakinek úgy tetszik, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG!!" :D :D :D :D Hát jó hogy be voltam kötve, mert majdnem kiestem az ülésből a nevetéstől :D Megdobbant bennem a magyar szív :D 
És most itthon vagyok............................................ :)))))

(Kimaradt pár nap eseménye, majd pótolom, de nagyon el vagyok maradva a dolgaimmal, most ennyire futotta:) )

Amit Hollandiában tanultam...

-A kenyér sajttal bőséges ebéd

-A busz nem vár meg, az orrod előtt 30 cm-vel is becsukja az ajtót és elindul

-A házibuli skálája: Ha van sör és hideg:nagyon jó buli. Ha van sör, de meleg: nem jó buli. Ha elfogy a sör: nagyon rossz buli!!!

-Lehetséges a 200 fős házibuli

-Olyan nincs, hogy valami nem biciklitároló

-Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó

-A tornacipő minden öltözékhez passzol (miniszoknya, öltöny, stb.)

-A női táska alaptartozéka a papírzsepi,rúzson, fésűn, stb-n kívül az esernyő is!

-Nem kell a dzsungelben élned Győzikével együtt, hogy megtanuld leküzdeni a finnyásságot, avagy az éhség nagy úr.

-A piroslámpa csak arra figyelmeztet, hogy azért nézz körül áthaladás előtt.

-A február a tavaszi hónapok egyike (tavaszi szünet nálunk: február 21től 1 hét), a május 2-től kezdődő szünet pedig -mivel a "tavaszi" már foglalt volt-: májusi szünet (!!!) .......kreatívak

-Az 5 napos kenyér ehető

Bolgár est

Mivel a péntek este volt az egyetlen a héten, amikor nem mentem sehova, nem igazán volt másnap mit kipihenni. Ennek ellenére a tegnapot elég lazulósra hoztam össze. Angolt olvasgattam-hallgattam (How I met your mother formájában), zenét hallgattam, netezgettem, beszéltem apuval skypeon, valamint ebédet kreáltam. Ez a pontos kifejezés, mivel főzésnek nem nevezném gyászos végkimenetele miatt. Ma facebookon Igen-Nem játékban kaptam egy olyan kiírást egy barátomtól, hogy szerinte tudok-e főzni......válasza pedig igen. Had cáfoljak rá erre egy picurit :) Igazából éhen még sosem haltam, de ettől függetlenül nem nevezném magam kimondottan konyhatündérnek, sütésben azért jobb vagyok :) édes-savanyú szósz alapot vettem, gondoltam megcsinálom azt meg főzök ki hozzá rizst. A probléma ott kezdődött, hogy nem volt csirkehús Lidl-ben, úgyhogy vega-kínainak indult alapból. A szósz már itt hibádzott, de az igazi problémák a rizsnél álltak elő. Nekem azt tanították, hogy úgy az igazi, ha pici olajon megpirítom a rizst, utána felöntöm vízzel és megfőzöm. De mivel nem volt olajom, gondoltam egy kis margarin is megteszi. A margarinos rizs illata önmagában is meglepő élményt nyújtott. Mikor úgy gondoltam, elkészült minden, megkóstoltam...... Na mi maradt ki az egész történetből....? Hát a só......  Nem nevezném ehetetlennek az ételt, de határozottan messze volt a jótól :) 

Kinézetre azért nem rossz ;) Hibáiból tanul az ember..... Első hiba: ne msn-ezz, miközben főzést imitálsz, hanem figyelj oda :) Második: lehetőleg ne vegyél olyan alapanyagokat, amin kizárólag hollandul van rajta az elkészítési javaslat. Harmadik: nem árt, ha tudsz főzni........ :)

És akkor térjünk át az eredeti témára: Bulibeszámoló

Már a hét elején meghívást kaptunk mentorainktól egy házibuliba, melyet az ő diákszállásukon rendeztek. Több ismerősömtől hallottam, hogy mennek. A buli témája a Valentin nap volt, amiért személy szerint nem rajongok, de mint a csokireklámból tudjuk "ünneplésre mindig van alkalom". Az egyetlen problémát számomra az odajutás jelentette, hiszen a biciklim egyelőre meghibásodva pihenget a földszinti tárolóban, tömegközlekedéssel nem ismerem az utat, gyalog még kevésbé. Barátaim pedig biciklivel mentek. Pár percen belül azonban a bőség zavara környékezett meg, hiszen Tutku átjött, hogy felajánlja Caner csomagtartóját, Jean Marc pedig azt, hogy szerzünk nekem egy kölcsönbiciklit. Végül az utóbbi valósult meg -egy ideig-. Van itt a Beneluxlaanban csomó bolgár srác, Jean Marc barátai, indulás előtt még benéztünk az ő szobájukba. Nagyon barátságosan fogadtak, kapásból hellyel kínáltak, hogy ne ácsorogjak az ajtóban, csináltak nekem italt, valami pirosgyümölcsös üdítőt kevertek fehér rummal, finom volt nagyon, közben bolgár zenéket tettek be számítógépen. Valamint gyertyát is gyújtottak és hangulatfényt csináltak.  Nem kizárólag az alkohol hatására, hanem a vérükben van, de az összes nótát teli torokból énekelték, táncoltak. Igazából leírhatatlan koreográfiát alkottak,  hastáncosnőket megszégyenítő fenékriszálással és vonaglással. Én adtam nekik egy hülye tippet, hogy miért nem asztalon táncolnak. Ha nem is asztalra, de székre álltak és ott folytatták a rendkívül szexuális mozdulatokat :D Utána meg részem lehetett egy "speciális tánc, csak neked" műsorban....... :) (egyedül voltam lány a társaságban, úgyhogy rendkívül el voltam kényeztetve). Próbáltak rávenni, hogy én is táncoljam ezeket velük. Amikor lassú szám következett, akkor már nem volt számomra menekvés. Ivan felrángatott a székről és elkezdtünk táncolni. Ez eddigiek után már meg sem lepdőtem, hogy amikor körbenéztem, a srácok meg egymással táncoltak. Persze nem "összesimulós romizós" táncot, hanem iylen bolgár néptánc jellegű lépegetős valamit. Kértem Ivant, hogy tanítsa meg nekem, úgyhogy átment az egész buli táncházba :) Közben tanultunk pár szót a másik nyelvén, volt ott német-bolgár-angol-magyar, minden mi szem szájnak ingere. Nagyon-nagyon aranyos és szórakoztató srácok ezek a bolgárok :) Van egy olyan bolgár szokás, hogy addig nem indulnak el sehova, amíg az üvegből mind egy cseppig el nem fogy a pia. Mi meg ugyebár nem sértjük a hagyományokat ;)

Úgyhogy fél12 után indultunk csak el, 4 kölcsönbiciklivel. Akkor most egy kis találós kérdés következik: kinek a kölcsönbiciklije kapott olyan defektet kb 50 méter után, hogy az egész gumi eltűnt róla? -Ha rám tippeltél........nyertél. Én komolyan nem értem, miért mindig velem történnek ezek a dolgok. Úgyhogy ÚJRA csomagtartón gurultam be a buliba. Lassan bérletem lehetne rá :) A koli egy hatalmas épület volt, kb 20 emeletes. Mivel nem tudtuk, hányadik emelten van a buli, elindultunk gyalog, hogy majd ahol zenét hallunk, ott a buli. Na hányadikon volt a buli? 

20-ra tippeltél? Akkor ez most nem jött be......... csak 18 emeletet lépcsőztünk :)))))))))) 6 eurót kellett befizetni és onnantól ingyen volt az ital. Kaptam a csuklómra filctollal egy szívecskét.....hiszen valentín napi buli volt. Ami ott volt......azt nem tudjátok elképzelni.....egy kolifolyosón 200 ember....ez nem az én becslésem, hanem csomót beszélgettem a szervezővel, aki meghívott, nevén nevezve a gyereket Pascallal. Eszméletlen mi volt ott. A heringparti nem fejezi ki eléggé. A srácok tulipánt kaptam a bejáratnál, amit kedvükre osztogathattak utána a hölgyeknek. Szinte mindenkin volt valami szívecskés dolog. Vagy az arcukra festve, vagy a ruhájukon, vagy virág volt kitűzve rájuk valahova. De a legvadabb két srác volt, akik tollas angyalkaszárnnyal, tollas széleskarimájú kalappal és haaaatalmas piros művirággal, villogó díszekkel rohangáltak a buliban. Én még ilyet nem láttam. Nagyon sok régi és új ismerőssel találkoztam,  nagyon jól elbeszélgettem mindenkivel, igazán jó este volt. Kaptam tulipánt is, Receptől :) 

Kb. fél3-3 lehetett, amikor Jean-Marc szólt, hogy nem megyünk-e haza. Amúgy is a zsúfolt, fülledt folyosóból elegem volt, úgyhogy rábólintottam. A liftben megjegyezte, hogy szomorú, h mástól kaptam tulipánt....... de nekem tetszett a tulipánom, bár sajnos mára kinyírtam szegényt, mert nem tettem vízbe éjjel :) Nagyon vicces utunk volt haza, kérdezte minden ok-e hátul, mondtam hogy persze, csak nézelődök, hisz ez nekem olyan, mint egy városnéző túra. Erre elkezdte mondani, jobb oldalt bal oldalt mit láthatok, melyik milyen épület. Nagyon jó volt :) 3 után laposkúszásban beosontam a szobámba, hogy ne keltsem fel Rosa-t. Lefeküdtem, majd kb 10 perccel később kopogtak az ajtón.... gondoltam én feeel nem kelek..... De csak nem hagyta abba a kopogást. Kicsoszogtam, hát Jean Marc állt az ajtóban. Hogy ő nem gondolta, hogy lefeküdtem és csak azért jött, hogy nincs-e kedvem esetleg nézni valami filmet, vagy így jártam anyátokkalt. Félálomban picit gondolkodóba estem, de hát miért is ne. Lementünk, először How I met your mothert néztünk, de azt nagyon lassan töltötte be a net, úgyhogy áttértünk South Parkra, ami mint kiderült, mindegyikünk nagy kedvence. Mivel többnyire ezeket már láttam magyarul, valamivel könnyebb volt angolul nézni. Ráadásul az egyik részben valaki azt mondta, hogy hogy megenne egy jégkrémet. Mondtam, hogy én is, erre felkelt, benyúlt a hűtőbe és kivett két csokis-vaníliás jégkrémet. :) Kell ennél több szombat estére? :) fél5 körül idejét láttam, hogy most már tényleg nyugovóra térjek, úgyhogy elköszöntem és visszacsattogtam a szobámba :) Délben sikerült ma felkelnem..... Nem mondanám, hogy kipihentem magam.....Majd talán ma ;)

Végezetül egy kis általános információ Utrechtről:

-Az időjárás nem túl barátságos. Nagyon durva hidegek nincsenek, azonban mivel más az éghajlat, az enyhe hideget is hidegebbnek érzi az ember. Valamint nagyon szeles az idő, és szinte állandóan borút. Mióta itt vagyok, két nap sütött összesen a nap. :( Remélem tavasszal változik azért a helyzet, mert ez picit lehangoló. Viszont annak ellenére, hogy állítólag itt mindig esik az eső, ez is csupán két nap történt eddig így (kopp-kopp-kopp -> lekopogtam). 

-Az egész város olyan, mint Amsterdam, csak kicsiben. Ugyanúgy hangulatos kis csatornák szelik át, kis hidakkal, sétányokkal, parkokkal. A házak stílusa is hasonló, ugyanazok a "babaházak". 

-A közlekedési lámpák jelzései a gyalogosok számára egészen mást jelentenek, mint nálunk: a piros azt jelenti, hogy nézz körbe és ha nem jön semmi, átmehetsz, a zöld pedig azt, hogy elvileg körül se kell nézni. Ezt az egyik tanárom is előadta, hogy ez itt így működik, hiszen ne egy elektromos kütyü mondja meg egy hollandnak, hogy mikor mehet át az úton. Ezt igazából idézőjelbe kellett volna írnom, mert tényleg így mondta :) (persze poénkodva, nem nagyképűen). Szóval ezekkel a dolgokkal nem árt azért vigyázni. 

-A városban keveredik a modern és a régi stílus. lásd például a Dóm tekintélyt parancsoló tornyát  

vagy például az iskolánk épülete, a képen pl: Fekete könyvtár vagy egy diákház

Kocsmatúra

Először is....hogy lássátok, nem a levegőbe beszélek. Ha követitek a blogot, biztos emlékeztek rá, hogy írtam, hogy a hollandok számára nincs olyan, hogy valami nem biciklitároló. Ehhez kapcsolódóan hoztam ma nektek egy gyöngyszemet. A csatornán átívelő híd külső oldalához láncolták oda ezt a szerencsétlent. Nem vagyok benne biztos, hogy nem kell majd halászni :)

És akkor térjünk rá a "lényegre": Tegnap viszonylag nyugis délutánnak néztem elébe. Egy kis pihenés, egy kis fényképnézegetés, egy kis tanulás (persze mértékkel), sőt...... msn-ezés, főzés (rájöttem, hogy nem volt indokolatlan, hogy eddig azt gondoltam, nem vagyunk jóban a currys csirkével). 6 körül lementem Canerhez beadandót írni, amit ma kellett elküldenünk, remélem megtörtént. Nem volt egy nagy wasistdas, mégis elég sokat ültünk felette. Fejenként kb 10 kérdést kellett összegyűjtenünk egy kérdőívhez, de elég behatárolt feltételeknek kellett, hogy megfeleljen, számunkra viszonylag idegen témában. Fél8 körülre többé kevésbé kész lett, de 8ra nekem a belvárosban kellett (volna) lennem bulira készen. Rég volt ilyen, hogy ahogy voltam, kabátot felkapva elmentem bulizni. Semmi készülődés, egyebek.  Írtam egy sms-t Ashanak, hogy picit kések, várjanak meg. Úgy volt, újra potyautas leszek, ezúttal Erkan biciklijén, azonban az időjárás közbeszólt, ugyanis elkezdett szakadni az eső. A bemutatkozó hét utolsó estéjének programja "Pub crawl" volt, azaz pub feltérképezés. Mi ezt otthon mondjuk szimplán lealacsonyítjuk kocsmatúrává :) Önmagában se hangzik rosszul a program. És ha megspékelem azzal, hogy minden pubban ingyen ital várt minket? :) Kaptunk különböző színű kuponokat, amire rá volt írva melyik pubban mire váltható. Az első hely egy viszonylag elegáns, tényleg kimondottan Pub (nem kocsma) jellegű történet volt. Itt koktélra válthattuk a jegyünket, megjegyzem, nagyon finomra. És mindamellett, hogy ingyen volt, még dekoratív is (ezt azért emelem ki, mert Morrisonsban még a fizetős, ám akciós koktélokról is lehagyják a díszítést). Nagyon dizájnos kis hely volt, fotelekkel, igényes bárpulttal, szép tapétával és egy terasszal a dohányosok részére, amelyet melegítőlámpákkal tettek vonzóvá még téli estékre is :) Erkannal kint ültünk, relaxáltunk sörrel-koktéllal, amikor odajött egy hajléktalan, hogy adjunk pénzt,cigit, stb. Mondtuk, hogy nem beszélünk hollandul, erre folyékonyan elkezdett angolul beszélni ő is. Ez számomra már tényleg lassan felfoghatatlan, hogy van ország, ahol még a csöves is folyékony nyelvtudással rendelkezikk, nálunk meg még a diplomások zöme se. 

Az este pikantériája, hogy megint jókor voltam jó helyen, ugyanis több kupont kaptunk, mint ahányan megérkeztünk a csoportból, így Anne (mentor) megajándékozott még egy Mojito-jeggyel. 

A következő 2 állomás konkrétan a régi hostelem szomszédságában volt (bezzeg ha akkor tudtam volna, milyen helyek lapulnak....). Itt söröztünk, majd utána egy Flügel nevű üveges likőr szerű fura löttyöt kaptunk, mondjuk ízre nagyon finom volt, az üvegecskét meg elhoztam emlékbe. tök aranyos kacsa van rajta azzal a felirattal, hogy "Let the duck out", vagyis Ereszd ki a kacsát ;) Ahogy néztem egy kacsa se maradt bezárva :) 

De maga a hely nem lopta be magát annyira a szívünkbe, úgyhogy néhányan továbbálltunk. Az utolsó helyen egy Shot nevű italt kaptunk............ állítólag "margarita szerű, jellegű"........ezek után nem akarom tudni, mit ittunk :) Nem emlékszem a pub nevére, de minden második hétfőn úgynevezett Open stage night van nemzetközi diákoknak, ami annyit tesz, hogy ha valaki játszik valami hangszeren, énekel, stb, felléphet :) Ha ez is olyan, mint a megasztár első néhány adása, ott a helyem :) És itt láttam életemben először igazi, klasszikus mikrofonhajú néger fiút és lányt......de olyan, mint amilyen a nagy könyvben meg van írva, hatalmas :) Ezen az estén már viszonylag folyamatosan tudtam beszélgetni a legtöbb emberrel, jó érzés volt nagyon :) Ebbe persze biztos besegítettek az ingyen italok is, hiszen volt az a szint, amikor mindenki a saját anyanyelvének nyelvtörőit tanítgatta a többieknek, azoknak, akik még a nyelvkímélő szavakat se igazán tudták az adott nyelven. Németesek figyelmébe ajánlanám a következő osztrák (nem német) mondókát, kizárólag hangos olvasásra: Zehn Zigeuner zahn zehn Sackln Zement zum Zaun Zuwi, zum Zaun Zuwi zahn zehn Zigeuner zehn Sackln Zement. Én konkrétan ezt "cöcöcö mondat"-nak hívom, esélytelen úgy elmondatni, ahogy Verena :)

Az este további része fakultatív bulizás, egy Tivoli nevű Clubban. Nagyon változatos zene ment, BoneyM-től napjaink tucctuccáig volt ott minden, mint a búcsúban. Amúgy képzeljétek el, amikor a táncparkett közepén megint egy mikrofon hajú néger fiú tombolt BoneyM, Daddy cool című számára. Hatalmas volt :) Azt hiszem ez a hely hasonlóan törzshely-jellegű lehet, mint a Poema, mivel rengeteg ismerőssel találkoztam, osztálytársakkal a suliból például. Szuper este volt. 2 után gondoltam, hogy takarodót fújok magamnak, de senki nem akart még jönni, úgyhogy egyedül taxiztam haza (igazából ennyi volt az estém összköltsége, úgy gondoltam belefér), útközben nagyon jót beszélgettem a taxis sráccal, tényleg mindenki közvetlen itt :)

És akkor végezetül pár "érdekességgel" zárnék ma:

- Minden vákuumcsomagolásos szalámi, sajt, stb. 10 szelet (a Lidl-ben legalábbis). Ha 20 dekás, ha 30 dekás kiszerelés, akkor is mindenből 10 szelet van benne, vagy csak jó érzékkel vettem ki eddig ezeket a pultból. Következtetés: iszonyú vastagra van szeletelve.

-A GreenPeace mindenhol ott van. Kiléptem a suliból valamelyik nap és egyből letámadott egy dél-amerikai kinézetű srác. persze hollandul kezdte, de látta, hogy nem igazán tudom hova tenni, megkértem, hogy angolul folytassa. Kicsit meglepődött, de próbálkozott. Hogy hallottam-e a GreenPeacről, mi a véleményem róla. Mondta, hogy nagyon nehéz neki ez az egész angolul......... de legalább akkor már ketten voltunk így...... hagytam, had gyakoroljon kicsit ő is ;) Nyelvi akadályok miatt legalább nem tudott sokáig szóval tartani, mivel amikor mondtam h nem tudok pénzt adni, nem igazán volt angol nyelvű előre megírt mondata erre problémakezelésre :)

-Biciklis dugó: szemléltetésképp, hogy milyen sokan járnak itt biciklivel. A központi pályaudvar környékén valamit építenek, darukkal,mindennel. Lezárták a biciklis sávot, az átkelőnél, így a gyalogosok és a biciklisek egy sávból rajtolhatnak, ha zöld a jelzés (bár őket a piros sem zavarja). Ez olyan szintű fennakadás okozott, hogy szó szerint dugó alakult ki biciklistákból, és egy neonmellényes emberke állt a lámpa tövében, és irányította a biciklis és gyalogos forgalmat, mikor melyik oldalról hányan és hogyan mehetnek. Eszméletlen volt :) A különbség annyi volt egy péntek délutáni pesti nagykörúti pillanatképhez képest, hogy nem dudát nyomtak az emberek, hanem biciklis csengőt :)))))

A szobatárs

Kedden valahol ott hagytam abba, hogy elindultam az esti programra, ami tömeges biliárdozás volt. A csapatunkban kialakult egy furcsa szokás. Családosdit játszottunk, nevezhetnénk papás mamásnak, de ez még annál is jobban félreérthető, mint amit tulajdonképpen jelent, de egy biztos.....a 3 nap alatt 3 féle felállás volt szülői téren, de egyik sem volt korántsem hagyományosnak nevezhető. Amikor először találkoztunk, hétfőn este, konkrétan 2 apuka jutott az egy szem anyukánkra. (ugyeugye? nem is rossz :) )
Ráadásul, hogy ne kelljen sokat bajlódnia a nevekkel, mindkét apukánk Tom volt. :) Este a Poema-ból a PubQuízről Asha hazament, mert dolga volt, így maradtunk ott két apukával. Végül is a hollandoknak (mivel ugye az egyik legliberálisabb és elfogadóbb nemzet) lehet, hogy ez hagyományosnak tekinthető. Kedden megjött a 2. anyukánk, majd eltűnt a két Tom. A PoolCaféban az összes biliárdasztalt elfoglaltuk, csapatokba verbuválódtunk és kezdődhetett is egy újabb ferge......... most figyelj......teges!!!(by Barney) este :) A karszalaggal rendelkező (nevezhetjük bemutatkozóhetijegynek) diákok ingyenesen és korlátlanul fogyaszthattak bármilyen italt. Sört, bort, szódát. Igen, szódát. bár itt egy kicsit képzavarban vannak, ők az üdítőket általánosan hívják szódának, nem a magyarok által feltalált bubis vizet :) Itt megint nem untatnék senkit a részletekkel, de a 2. nap végére bebizonyosodott, hogy "megtérült" a 25 eurós heti jegyem........... ;)
Sajnos viszonylag korán hazajöttem a PoolCaféból, nem mentem bulizni a többiekkel, mert másnap reggel volt első 2 órám, így korán kellett kelnem, ráadásul még nem fejeztem be a beadandóm, úgyhogy "hosszú volt az éjszaka". A szerdai iskolanapnak nagyon lassan lett vége. Összefoglalóan lett csapatom csoportmunkához szervezeti analízisből, és nem sikerült leadnom az interjúvolás beadandóm, majd mail-ben kell......valamikor most. Suli után könyvtárba mentem, mivel persze egy könyv sem volt bent, ami kellett volna, előjegyeztettem őket. A többségét sajnos előjegyzéssel se kaptam volna meg vizsgahét előtt, ezért felajánlott a könyvtáros hölgy egy lehetőséget, hogy ha 3 eurot fizetek (könyvenként), akkor a környék könyvtáraiból 1 héten belül beszerzik és áthozatják ide. Ha nem sikerül, visszakapom a pénzem. Még így is olcsóbb, mint megvenni, úgyhogy miért is ne. Délután gyors bevásárlás Lidl-ben, már szinte  a szokásosnak nevezhető dolgokat vásároltam, de "a kisnyúl kezd elszemtelenedni" alapon egyre több minden kerül a bevásároló kosaramba és ez valamilyen érdekes oknál fogva mindig növeli a blokk végösszegét..........hm........ :)
Amkor hazaértem, óriási meglepetés ért. Az ajtó nem volt bezárva, és egy szétpakolt bőrönd (nem, nem az enyém, hidd el, megismerem) hevert a szoba másik felében. Igen, pontosan. Valaki beköltözött. egy cetli várt az asztalon, hogy ő Rosa, az új lakótárs, el kellett mennie, délután jön. Mivel nekem meg délután kellett elmenni, írtam neki vissza, hogy én vagyok, este jövök és találkozunk. Úgyhogy így kommunikáltunk a nap folyamán, oda-vissza.
Mivel ez a nap megint sűrű lett, nem sok idő telt el, mire indulhattam is el az újabb közös program helyszínére. Az egyik ismert téren gyülekeztünk, mert nem tudtuk, hol van az a park, ahol majd a biciklik (ha nem is lesznek "10 évvel fiatalabb"-ak, de legalább) átalakulnak. mivel én voltam az egyetlen a csapatból, akinek nem volt biciklije (ugyebár a lánc rakoncátlankodik), ezért megint egy csomagtartón kötöttem ki. A  napi aktuális áldozat pedig James lett, egy kanadai srác. Elgurultunk a parkba, ahol már lázasan folyt a munka. Festékszórókkal estek neki az emberek a szerencsétlen bicikliknek. Valami érdekes perverziónál fogva a szervezők nem hogy a szivárvány legkülönbözőbb színeit gyűjtötték össze festékből........de a legrikítóbbakat...... Volt ott neonsárga, neonzöld, pink....... Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, mindenki készítette a before-after (előtte-utána) képek. Nagyon érdekes és valóban egyedi alkotások születtek. Világoszöld alapon pink pöttyös...... 7-8 színt a vázon viselő remekmű......stb.
Ezután a két anyukánk vendégül látott minket saját otthonukban, ezért kettészakadt a család. Verena (osztrák lány), Alen (szlovák fiú), James és én Ashaval mentünk. Közben fantasztikus bókot kaptam Alentől....... biciklizés közben, ahogy zötyögtem a csomagtartón, odaszólt Jamesnek, hogy neki sikerült a legjobban a "pimp up", mert neki lett a legjobb a dekorációja :D
Asha már a kapuban figyelmeztetett minket, hogy nem társközvetítő, de romantikus vacsiban lesz részünk, mivel a szobájában nincs villany...... Konkrétan leszakadt a csillárja, úgyhogy gyertyákkal kell világítani. Szuper kis este lett, Jóbarátokat néztünk, boroztunk, gyertyafénynél a kanapén összekucorodtunk pihepuha pléddel........ :) A vacsi is kiváló volt, fűszervajas frissensült bagett, utána spagetti carbonara salátával, nem is akármilyennel. asha saját kreálmánya, friss zöldséget őszibarackkal és valami édeskés öntettel (ezt ettük a tésztához, bár a végén mindenki inkább csak a salátát,mert valami isteni volt). Desszert megint különleges volt. Van itt egy "nagyon holland" specialitás, Stroopwafel a neve.... Két ostyaszerű lap, közte édes fűszeres  (talán fahéj) sziruppal összeragasztva. egy probléma van vele, függővé lehet válni olyan finom :) Na, és "Stroopwafel ízű jégkrém" volt a menü fináléja, tejszínhabbal és....most kapaszkodj meg.....Stroopwafellel :) Mennyi...... bulizni megint nem mentem, Alennel megköszöntük a vacsorát, majd ki erre-ki arra, de otthagytuk a társaságot és hazamentünk. Én gyalog, és büszke vagyok magamra, hogy Asha lakásától elsőre hazajutottam sötétben. :)
Izgatottan jöttem, kíváncsi voltam Rosara, hiszen mégis csak innentől "együtt élünk" és csak remélni mertem, hogy a Rosa minden országban lánynév :) A bőröndjének a cimkézéséből megtudtam, hogy spanyol, úgyhogy egész felkészülten fogadtam, mikor éjfél után megérkezett. Bemutatkoztunk, beszélgettünk kicsit, majd lefeküdtünk aludni. Egyelőre szimpatikus és aranyos, bár annyira sokat nem trécseltünk. De egyelőre fura még, épp kezdtem megszokni a "lakosztályt"............ :)

A mai napról meg majd.................. to be continued ;)

Az első biciklizés

.....de persze ne rohanjunk ennyire előre, mivel most néhány nap megint kimaradt. Ott hagytam abba a múltkor, hogy izgatottan vártam a szombat esti "Introduction party"-t. Volt egy kis preparty itt a Beneluxlaanban, lényegesen visszafogottabb, mint a csütörtöki ereszdelahajam-buli. Éjfél körül kis csoportunk elhagyta a főhadiszállást és belevetette magát az utrechti éjszakába. Villamossal közelítettük meg a célt, spanyolok lányokkal (akiket nem igazán ismerek), Receppel, Canerrel, Erkannal és Jean Marc-kal. A buliba ingyenesen bemehettünk a múlt heti bemutatkozónapos belépőnkkel, amúgy 5 euro lett volna. egész este táncoltunk, beszélgettünk Erkannal, Receppel és Jean Marckal. Talán azt is mondhatom, hogy ők itt a legjobb barátaim Fapapucsföldén (by Jani). Az estém egész költséghatékonyra sikeredett, mivel Erkan és Jean Marc felváltva hozták a köröket sörből és tequilából és sose engedték visszahívni magukat. Talán egy sört, ha vettem magamnak. A Poema jó volt megint, a zene is egész hallgatható volt, azonban iszonyú tömeg volt, a hering party talán ki sem fejezi eléggé. 3 körül JeanMarc szólt, hogy ő hazamegy, gondoltam ennyi nekem is elég volt, vele tartottam. 2:0 arányban egyhangúan megszavaztuk, hogy rövid séta után taxit keresünk a pályaudvar másik oldalánál (ezzel spórolva néhány eurot, hogy a taxinak ne kelljen megkerülni a fél várost, itt jegyezném meg, hogy a taxi úgy működik,hogy 7,5 euro az alapdíj, és ebben 2 km van benne, minden ezutáni 2 km-ért 2,20 eurot kell ráfizetni). Álltunk az út szélén, próbáltunk leinteni taxikat, de vagy foglaltak voltak vagy nem voltunk szimpatikusak, de egy sem állt meg nekünk. Két holland srác viszont igen, akik megkérdezték,hova megyünk, majd mondták, hogy pattanjunk be, elvisznek. Így kerültünk haza ingyen, stoppolás után. :)
Meg kell hogy állapítsam, hogy a hét legrövidebb napja a vasárnap. Ki érti ezt...? Bár lehet, hogy azért van, mert dél után sikerült felkelnem valamivel..... A nap maradék részét is házon belül töltöttem, beadandót kreáltunk Vetaval, amihez én kaptam egy kis szakmai segítséget egy barátomtól msn-en. ezúton is köszönöm :) Valamint egy minimális főzést is beiktattam. persze nem kell túl komoly dolgokra gondolni, mivel rendes kaját még nem volt lehetőségem csinálni (hiányzik hozzá az idő, a hely, eszközök és az alapanyagok, de majd szép lassan beszerzek mindent). A menü: spagetti nápolyi paradicsomszósszal,szegényesen. Mikor ezt nővéremnek elmeséltem, első kérdése az volt: "Szegényesen? Miért, mi hiányzott belőle? :D "
"Vízen kívül gyakorlatilag minden...." :) És ez sajnos fedte a valóságot, mivel már felforrt a víz, mire rájöttem, hogy se só nincs itthon, se olaj, se margarin, se cukor...... De finom lett így is :) Este pedig a biciklim elment a szobából első útjára, azonban nem velem. Erkan kérte kölcsön, hogy elmenjenek bulizni, éjjel 2kor azonban már vissza is hozta és leláncolta az ajtó elé.
Hétfőn korán mentünk iskolába Vetaval együtt, viszontagságos úton kinyomtattuk a beadandónkat, ezután végigültük az órákat, ezután futólépésben jöttem haza, mivel 17 órára kellett menni a városba, hiszen kezdetét vette az Introduction week. Erkannal mentünk villamossal, és egész jól eltudtunk már beszélgetni, nekem ez nagy sikerélményt jelentett. Például megtudtam, azt, hogy itt egész sajátos értelemben használják a "pimp" szót........ Napok óta kikeredett szemmel néztem a programkártyámon a szerdai programot "pim up your bike & running dinner"........... itt kicsit elbizonytalanodtam........ pimp....? Beütöttem netes szótárba, és....elnézést, de le kell hogy írjam, stricit jelent. Mint kiderült, törökül is ez a jelentése, mármint a török szótár is ezt dobta ki. De most meg tudtam, hogy ez egy biciklifestő program, festék sprayvel mindenki kreatív módon átfújhatja a bringáját. Szerintem igazán jópofa lehet tömegesen :)
Megint olyan csapatba kerültem erre a hétre, ahol senkit nem ismertem, de kedvesek a csapattársaim. elmentünk vacsizni-sörözni az Irish pubba, beszélgettünk, ismerkedtünk, utána a már törzshelynek nevezhető ClubPoemat vettük célba. Ott ismerkedős játékokat játszottunk, majd kezdetét vette a PubQuiz. Mindenféle témából tettek fel kérdéseket a csapatoknak, így tudtam meg például, hogy egy polipnak 3 szíve van, vagy hogy mi a neve a koreai kutyalevesnek. Ez a kérdés mondjuk némileg bunda volt, mivel kb minden csapatra jutott egy koreai, kivéve a miénket.... :) De hát játék az egész. én korán leléptem, mert még beadandót kellett írnom, meg feltöltenem a sulis szoctám dolgokat a rendszerbe, hátha csurran cseppen majd valami :)

És most elérkeztünk a mai napomhoz. Ez volt az első alkalom, hogy biciklivel indultam el az iskolába. Ehhez kértem egy kis segítséget, mivel még nem ismertem az utat. Caner már többször ment biciklivel, így őhozzá csatlakoztam. Már odafelé kiderült, hogy nem biztos, hogy túl strapabíró az új drótszamaram. De bíztam benne, hogy eljutok vele az iskoláig. Épp időben be is futottunk a kvantitatív kutatás órára, ahol megint sikerélményekkel lettem gazdagabb. Tanár úr megdícsért, amiért hibátlanul sikerült megoldanom a feladatokat. A múlt órán egy mondatban elmagyarázott valamit Canernek meg nekem, de akkor nem is gondoltam, hogy egész konkrétan az a mai 120 perces óra anyagát képezi....... Egy biztos, alaposan magyaráz és szájbarágósan :) Óra után a könyvtárat vettem célba, hogy egy chipkártyát vegyek, mivel az iskolában mindent azzal tudok csak használni:fénymásolót,nyomtatót,könyvesboltot,stb. Nagy szükségem van a kártyára, mivel holnap is be kell adnom egy beadandót nyomtatva, enélkül meg nem tudok nyomtatni. Azonban a könyvtárban ért egy kis meglepetés. Elromlott a gép, ami a kártyákat adja ki. Elmentem egy könyvesboltba, hátha. Persze ott se lehet kapni, úgyhogy egyelőre nem tudom, hogy fogok reggel nyomtatni...
Így hát elindultam haza felé, szép napos délutánon. Az első 100 méter után azonban az új társam megadta magát, és ledobta a láncot. Nem kis meglepetésemre sikerült visszaeszkábálnom rá, és óvatosan elindultam tovább az utamon, hátha eljutok hazáig. Ekkor már biztos voltam benne, hogy az esti programra nem biciklivel megyek. Kezdtem rájönni, hogyan és mennyit lehet tekerni rajta, hogy valamennyire működjön, de erőltetni nem lehetett, így egy lightosabb kocogó tempóját elérvén, komótosan hazagurultam. (Bár még 3szor ígyis lejött a lánc útközben.....ami azért is kínos, mivel ugye akkor fékez, ha hátrafelé tekerem, de ha nincs rajta a lánc,elpörög..... úgyhogy kicsit emlékeztettem a Flintstone családra, amikor próbáltam magam láblerakással fékezni). Hazafelé egy villamosmegállóval odébb lyukadtam ki, de ígyis büszke voltam magamra, hogy többé kevésbé hazataláltam :)

Befejeztem a beadandóm holnapra (utolsó simítások hiányoznak csak). Azt hiszem kezdek készülődni az esti biliárdozásra......... :)

Vidám vasárnap......helyett egy átlagos szombat :)

Ígérem a mai epizód könnyebben és gyorsabban emészthető lesz, mint a tegnapi tömör gyönyör....... :)
Hogy teljes legyen a kép, egy kicsit időutazunk..... persze nem messzire, csupán a tegnap estétől indítanám a szálat.... Az estét picit antiszociálisnak terveztem, de mint egy kollégiumban ez megszokott......... ember tervez, lakótársak végeznek......... :) Negyed 11kor (helyi idő szerint......... ha a világ más pontján olvasod, akkor számold át :) ) Jean-Marcra megint rájött a beszélgethetnék........... úgyhogy meglátogatott, nagyon kedves meg szimpatikus és iiiiiiszonyúan kommunikatív... Az 1 órás trécselésünk igazából picit egyoldalúra sikerült, köszönhetően többek között fáradtságomnak is, elég nehezen koncentráltam az angol monológra. De ő lelkesen magyarázott nekem iskolai szemléltető példákat, utazásos élményeket, kielemeztük az új vasparipámat és hasonló "csudiszupi" (by Peti) dolgokat :) Megbeszéltük, hogy ma találkozunk, ha máshol nem, az esti buliban -erre később kitérek még-, majd újra könnyes búcsút vettünk egymástól. Bár inkább csak én sírtam majdnem, amikor én már az ágyban ülve-fekve félálomban pislogtam, ő meg az ajtóból még mindig csak mondta mondta mondta. De tényleg imádnivaló és lelkes, egy rossz szavam sincs rá :)
Ezután Kiss Ádám (showderklub//youtube) andalító hangjára mély álomba merültem :) Ez a szakasz úgy reggel 10 óráig tartott, majd kidobott az ágy. Kicsit tettem-vettem a birodalmamban, majd reggeli gyanánt kiürítettem a hűtőt....... na de mielőtt valami zabagépnek néznél, had tegyem hozzá, hogy szerdán voltam először és utoljára vásárolni, úgyhogy 1 szelet sajt és egy szelet szalámi képezte a hűtőszekrény tartalmát.... Így kényszerültem rá, hogy újra meglátogassam a Lidl-t. Sajnos eléggé impulzív vásárló vagyok (hogy szakmai magasságokba emeljem a blogot :D ). Kosaramba került újból a kihagyhatatlan tej,kenyér,sajt,szalámi, valamint egy-két "ínyencség", pl egy nagy zacskó Tortilla chips szósszal, erdei gyümölcsös joghurt (nem volt epres :( ), és egy terejébes üveg nutella. Apropó, ma van a nemzetközi Nutella nap. Ugye neked sem maradt ki a Nutella a napi menüből? :)
Ezután meglátogattam a zöldségest, ugyanis kell a vitamin :) úgyhogy betankoltam narancsból is. Utam ezután az egy villamosmegállóval odébb levő Plázába vezetett, ahol meglepetésemre teljesen testreszabott akcióba botlottam. 3 üveg bor mindössze 6 euro...... ugye hogy kihagyhatatlan? :) 3 új barátommal (Merlot, La mule du Pape, Covinas tempranillo) robogtam be a biciklis boltba lakatért és lámpáért a járgányomra :) Azután haza...
Ezen kívül ami említésre méltó, hogy 3ra mentem Veta nevű csoporttársamhoz leckét írni, hétfőre kell beadandót alkotnunk, bár abban maradtunk,hogy folyt.köv. holnap, mivel gőzünk nincs, mit kell csinálnunk.... megkaptam a könyv erre vonatkozó kifénymásolt fejezeteit, holnapra "feldolgozom"......
És most jön majd a jó részt......."Saturday night".......... azaz a szombat esti "bemutatkozó buli" névre hallgató közösségi esemény........ nem mintha nem mutatkoztunk volna be eddig egymásnak elégszer, de úgy látszik sosem elég :) Előtte egy kis prepartyt tartunk itt a Beneluxlaanban, hogy még mókásabban teljen az út a ClubPoemaig:) Már alig várom, úgyhogy hamarosan lehet is kezdeni készülődni ;)

Mivel a mai nap viszonylag eseménymentesnek mondható, arra gondoltam, hogy mesélek egy kicsit a holland szokásokról, amit eddig 2 hét alatt tapasztaltam (ha a későbbiekben változás következne be, vagy kiderülne, hogy mégsem az az általános és jellemző, akkor majd korrigálok:) ).
Első és legfontosabb, amit bizonyára legtöbben már tudtok, hogy a hollandoknál a fő közlekedési eszköz a bicikli. Szinte mindenki azzal jár, viszonylag kevés az autó. ennek legfőbb okai, hogy olcsó, praktikus,egészséges és a legtöbb esetben még gyorsabb is. Kortól, nemtől, pozíciótól függetlenül pattannak bringára az emberek. Én ezt rendkívül praktikusnak és jónak tartom, alig várom, hogy én is asszimilálódjak :D
ehhez kapcsolódik, hogy a bicikliseknek mindenkivel szemben elsőbbségük van...komolyan, nagyon körül kell nézni, a legváratlanabb helyeken képesek felbukkanni a vad kétkerekűek. Valamint, ami számomra egész megdöbbentő, nincs olyan, hogy valami nem biciklitároló. A legmeglepőbb helyeken lehet biciklikre bukkanni, csak hogy néhányat kiemeljek: szimplán az út kellős közepén elfektetve, telefonfülke bódéjának tetejére fektetve és így tovább. "Nothing is impossible"
A hollandok szinte kivétel nélkül folyékonyan beszélnek angolul. Eddig még egy emberhez se sikerült úgy odamennem, hogy ne tudjon nekem angolul válaszolni. Ennek nagyon egyszerű az oka, itt a moziban is tv-ben is minden film angolul megy, pontosabban mondjuk úgy, hogy eredeti nyelven (holland felirattal), bár ezt lehet említettem már. A Beneluxlaan mindenese, Tim, egészen kikerekedett szemmel hallgatta, hogy nálunk szinkronizálva mennek a műsorok....... őt idézve "saját nyelveden nézni a műsorokat? hát az milyen unalmas"... :)
A fapapucs nem legenda, valóban hordják........
A sajtjaik pedig valóban isteniek, nem csak a hírük jó, az ízük is :)
A hollandok rendkívül nyitottak, barátságosak, befogadóak (amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a világ minden tájáról érkeznek ide emberek, dolgozni-lakni-letelepedni), valamint nagyon becsületesek is... A tömegközlekedés úgy működik, hogy van egy chipkártyájuk,amit felszálláskor becsippantanak, leszálláskor meg kicsekkolnak...... akinek nincs ilyen kártyája, az a buszokon, villamosokon pénzbedobós rendszerrel vehet jegyet. Bocsánat, nem vehet, vesz is. (Lenne mit tanulnunk, nem?)

Ja igen, még valamit kifelejtettem. Bizonyítékom van a finn-magyar rokonságra.......... És most nem a youtubeon terjengő Nightwishos videókra gondolok...... annál tudományosan jobban alátámasztott tényeket szeretnék ismertetni: A finn srácok is kólával isszák a vörösbort!!! :) Én még egy nemzetet se láttam........ amikor látták szememben felcsillani a fényt és a boldogságot, ők is ezt állapították meg, hogy még ők se hallották sose mástól............ úgyhogy igen, márpedig rokonok!! :D

Az első hét Hollandiában

Üdv Mindenkinek!

Nem is tudom hol kezdjem......... Réges-régen (egy évvel ezelőtt) egy szép tavaszi napon megkaptam a hírt és vele együtt az ösztöndíjat, hogy fél évre irány Hollandia...... akkor még nem si gondoltam, hogy ez ilyen hamar el is jön január 27-e.... Mint általában minden más, nekem ez sem indult egyszerűen..... Egész barátságos áron jutottam repülőjegyhez Budapest-Eindhoven között (ezúton is köszönöm WizzAir), azonban egy hátulütője volt a dolognak..... kizárólag hajnali 6kor indul járat Ferihegyről (hajnali 4 órás becsekkolással)....... így nem csekély méretű és darabszámú csomagommal szerda este felkerekedtem Győrből és felvonatoztam Pestre, ahol néhány vállalkozó kedvű ismerős-jóbarát feláldozván magukat vártak rám, hogy együtt töltsük utolsó magyarországi éjszakámat (nana..........nem félreérteni....). A program egy kis lightos sörözés volt, épp tökéletes kikapcsolódás a nagy szorongás és gyomorgörcs közepette :)

A repülőtéren átestem életem első alapos motozásán :D Besipoltam a kapunál........ de mégse találtak sehol semmit.......... 5 percnyi intimzónasértés után végre leesett az őröknek,hogy létezik olyan, hogy farmergomb fémből....... :)

A repülőútból nem sokra emlékszem, ezért erős a gyanúm, hogy átaludtam :) Annyi még megvan, hogy késéssel indultunk, mivel jégmentesíteni kellett a gépet.....de a pilóta úr bemondta, hogy "csucsukáljunk nyugodtan" ......... nekem nem kellett kétszer mondai :)

Leszálltunk Eindhovenben, ahonnan buszozás, majd vonatozás után eljutottam Utrechtbe, a célállomásra..... :) Következő challange, csomó cuccal együtt megtalálni a hostelt, ahol 5 napra szobátfoglaltam (mivel a kollégiumba csak kedden költözhettem be). Némi kóválygás és kérdezősködés után sikerült buszjegyet szerezni és megtalálni a megfelelő buszt. A hostel is viszonylag hamar meglett, délelőtt 11kor már csöngettem is a kapunál.....  Bejelentkeztem, majd ezután ért az első sokk...... Már otthon is leesett az állam, mikor a legkisebb foglalható szoba 12 ágyas volt. De még ehhez képest is váratlanul ért, mikor egy 21 (igen.....jól olvasod....huszonegy) ágyas szobába kerültem......... fiúk-lányok vegyesen........ de inkább fiúk.....  Miután berendezkedtem (ami nem állt sokból, mivel még egy szekrény sem volt, így a bőröndőm betoltam az ágy alá és ezzel el is készültem), lejelentkeztem az ottani számítógépteremből az otthoniaknál, majd bedőltem az ágyikómba és kipihentem a nap fáradalmait....  Az első estére a cserediákok szerveztek egy kis ismerkedős estét. annyi infóm volt az egészről, hogy este 8kor van a találkozó, a Dómnál...... De szerencsére nem kellett egyedül mennem, mivel a szobatársaim között volt Justin, egy amerikai srác, aki iskolatársam is egyben. 14en gyűltünk össze Utrecht legmagasabb épületének tövében, hogy némi alkohol társaságában felmelegedjünk és feloldódjunk :)

Pénteken kezdődött az iskola,bemutatkozós nappal..... Előadásokat hallgattunk az iskoláról, az országról, a városról. Elég sok érdekesség hangzott el.... például hogy Utrecht 300 ezer lakosából 75 ezer diák.......... szerintem nevezhetjük fiatalos (egyetemi) városnak :) Az én iskolámban 27ezren tanulnak, rengeteg karon és szakon...... Majd elfogyasztottuk a dutch lunch-ot...... ami kenyérből,sajtból és tejből szoktot állni, de a mi tiszteletünkre felturbózták szalámival zöldséggel és narancslével...... :) Valamint résztvettünk egy kincsvadászaton 4 fős csapatokban, melynek célja,hogy bejárjuk a campust, ismerkedjünk a hellyel........nagyon jópofa volt együtt bolyongani (menj 100 métert,majd fordulj balra.....) :)

Ezután siettem haza, mivel volt egy utam Hollandia másik felébe, történetesen a déli szeglet közelébe, Szilviékhez, aki anyukám gyerekkori barátnőjének a lánya, de Erasmus alatt kint találta meg az igazit :) rengeteget segítettek nekem mindenben, így történt meg az is, hogy az egyik bőröndöm náluk landolt megőrzésre, és ezért mentem :) hogy itt se legyen minden egyszerű, átszállásos volt a vonatozós móka, pedig annyira még nem igazodok itt ki,hogy minden városról tudjam, hogy jó irányban van-e............ pláne, ha még félre is tájékoztatnak, és a vonat indulása után szólnak, hogy "bocs,rosszul emlékeztem,ez nem arra megy, ahova te szeretnél"........... de lényeg a lényeg, kb. este fél6ra kikötöttem Roermondban, ahol Szilvi várt kocsival...... meghívást kaptam éjszakára is, hogy a hosszú nap után ne kelljen még hazafelé is átszelni az országot. Finom vacsi,finom sör, jó beszélgetés és guitar hero-zás után (van még mit gyakorolnom) nyugovóra tértünk........

Másnap délutánig élveztem a vendégszeretet, amit szerintem sose tudnék eléggé megköszönni, nagyon nagyon jól éreztem magam :) Késő délutánra visszaértem a cudar valóságba, a megszokhatatlan Hostelbe...... :) Justin invitálására este újra belevetettem magam a társasági életbe. A dolog pikantériája, hogy új cimborám épp aznap vette meg a biciklijét, gonodltuk fel kéne avatni, így ketten egy biciklivel kíséreltük meg megközelíteni a Dómot.......... rengeteget nevettünk útközben, de Justin hősiesen állta a sarat :D 8an gyűltünk össze, majd vacsorázni indultunk. Ősszel a Plitvicei tavaknál azt hittem, hogy életem legdrágább hamburgerét sikerült elfogyasztanom (valahogy jól ezer Ft felett volt).....de a hollandok megmutatták, hogy dehogyis.......... :) 13 euróért sikerült megrendelnem a hely egyik legolcsóbb kajáját,na ez volt a hamburger......... ne...inkább ne számold át.......... :) 2 sörért meg egy hamburgerért 20 euróval járultam hozzá a holland gazdaság növekedéséhez......... :) Gondoltuk ez a legmegfelelőbb este, hogy belekóstoljunk a holland kultúrába........ vacsi után elmentünk és betértünk egy CoffeeShopba...... innentől mindenkinek a fantáziájára bízom az este hátralevő részét, de annyit megsúgok, hogy sok mindent láttam ott, de kávét nem....... :) este pedig ugyanolyan élménydúsan gurultunk haza Justinnal, mint ahogy érkeztünk :D

Vasárnap résztvettünk egy "Social Introduction Day" nevű programon, ahol csapatokra szétszedve, két-két holland diák idegenvezetésében jártuk be a várost.....megmásztuk a Dom Towert, ebédeltünk az Irish pubban, meglátogattuk az egyik fitness termet, ahova egy hét korlátlan használatot kaptunk ajándékba, várostnéztünk, voltunk biliárdozni, elég tömény és fárasztó nap volt, de legalább új embereket ismerhettünk meg..... :) A program zárója pedig a HU-sok (ez a sulim) törzshelyén, a Club Poemaban volt, ahol ingyen köszöntőital várta a cserediákokat. Mindenki kapott egy kis kupont a vezetőjétől, amit a pultnál beválthatott sörre-borra, gyengébbek üdítőre :) Azonban mivel a csapatunk jelentősen megfogyatkozott a nap végére, és a vezetőink épp távozni készültek, a kezembenyomták az összes maradék kupont........  Mondjuk úgy, hogy elég népszerű lettem aznap este, mivel a "közeli barátaimnak" ajándékoztam 1-2 jegyet, akik hősiesen teljesítették kötelességüket, és nem hagyták kárbaveszni a kuponokat :) Engem konkrétan németnek néztek, mert mindig sörrel láttak :D De hát a magyarok sem vetik meg a folyékony kenyeret........ ;)

Hétfőn kezdődött az igazi Challange, első tanítási nap az iskolában.....8.30kor kezdődött az alkalmazott kommunikáció órám..... egész érthető volt a történet, meg is lepődtem :) Utána Kvantitatív kutatás következett spss-ben, amit elvileg már el kellett volna sajátítanom a Külkeren....... de a mi tanárunk valahogy kihagyta.....most már bánom....  Párosával kellett dolgozni, de nekem nem volt párom, mint egy szem cserediáknak az osztáylban :( Szóltam a tanárnak, aki berakott két lány mellé dolgozni. Egész jól ment a feladat, majdnem be is fejeztük Christinaval :)  Ha jól emlékszem ezen a napon más dolog úgy annyira nem is történt :)

Bezzeg kedden........a költözésem napja..... kicsit problémásan indult, mivel déltől lehetett beköltözni a koliba,  nekem viszont 13.30tól volt egy szem órám..... előtte kevés az idő, utána meg elég késő van, hiszen a hostelből ki kellett volna délelőtt csekkolnom...... de lebeszéltem a recepcióssal, hogy had pihenjen ott a cuccom még pár óráig......... Az SSH (az ingatlanos cég) irodája a suli mellett található, így óra előtt odamentem,elintéztem a papírdolgokat, megvettem tőlük az ágyneműt, felvettem tőlük a kulcsokat és irány a suli....... Újra a kvantitatív kutatás gyönyöreiben mélyedhettem el..... az egészben az a vicces, hogy statisztika végülis az egész (számítógéppel), de a tanár  egy órán keresztül a sima átlagot magyarázta....hogy 20 mber életkorából hogy lehet megtudni az átlagot....... hihetetlen,de igaz..... legalább volt sikerélményem :)

Óra után "haza" viharzottam, kijelentkeztem a hostelből, ahol a recepciós nem volt túl segítőkész, megkérdeztem,tudna-e nekem taxit hívni (2 nagybőrönd, 1 sporttáska, 1 hatalmas táska ágynemű, egy "kézipoggyász" és egy válltáska megléte épp elég érv volt amellett, hogy ne buszozgassak :D ). A válasz az volt,hogy ő sem tud hollandul és nem is ismer egy számot se....... Így ott álltam a hostel előtt, mozdulni sem tudtam a csomagomtól és nem tudtam merre induljak,mit csináljak. Leszólítottam pár srácot az utcán, kaptam is telefonszámot, hívtam,de nemv ették fel............. Úgyhogy elvonszoltam a csomagokat egy sarokkal odébb, ahol szintén két holland fiatal segítségét kértem...... ők se tudtak egy számot se, javasolták, hogy menjek be a sarki kávézőba, ott talán segítenek,addig ők őrzik a csomagjaimat. A pultoslány nagyon aranyos és kedves volt,saját telefonjáról rendelt nekem taxit, ami pár perccel később meg is érkezett, szerencsére kombi-verzióban :D Nem maradt más hátra, mint hogy beköltözzek. Nagy meglepetésemre az épület lepukkant kinézete ellenére a szoba tiszta volt és óóóriási....... (és egyelőre nincs szobatársam..... nem szeretnék gonosz lenni, de remélem ez így is marad (lekopp-kopp-kopp)) :)

már az első nap megismerkedtem pár itteni lakóval, spanyolok,németek,van itt minden....... :) Mindenki nagyon kedves, nyitott, érdeklődő, beszédes........ :)

Szerdán újra suli, reggel 8.30.tól, de most mindkét órám 2 másik osztállyal volt...........  új beilleszkedés..... Interjúvolás és szervezeti analízis (talán így tudnám lefordítani) volt a menü erre a napra.....  remélem helytálltam :) délután elindultam felfedezőútra a koli (Beneluxlaan) környékén.... csodák csodájára van Lidl egy utcával odébb, ahol baráti áron beszereztem az alapdolgokat (tej,kenyér, nem herz de szalámi, sajt,stb....), késő délután pedig elindultunk biciklit venni két török iskolatársammal....... de nem jártunk sikerrel...... használt biciklit szerettünk volna, de horror áron vannak :(

Csütörtökön újra "megszokott" osztályomba kerültem, már-már ismerős mosolygós arcok fogadtak a suliban, nagyon jó érzés volt :)  2 utánra itthon is voltam, gyorsan elröppent a nap, megint sikerélményekkel tele, hála az átlagszámításnak :D Amit elsőként oldottunk meg Canerrel hibátlanul..... :D

A nap legizgalmasabb része az este volt............... buli volt a Beneluxlaan földszintjén... egy kis ismerkedés újra (nem győzzük egymást elég alaposan megismerni :D ) 22.30.kor kezdődött az egész a földszinti konyhában....... egy kis iszogatás,beszélgetés.... szépen kezdtünk is gyűlni..... én egy török sráccal és két dél-koreaival beszélgettem a legtöbbet......akikkel megbeszéltük a legfőbb kultúrális különbségeket..... például, hogy van élet ipod nélkül..... nagyon furán néztek össze,majd rám, amikor mondtam, hogy nekem ipodom még sose volt, csak laptopom van és telefonom........ első reakciójuk az volt,hogy láttak itt szemben egy boltot, át tudok menni és tudok venni........ számukra felfoghatatlan volt, hogy nekem ez egyáltalán nincs terben és tudok teljes életet élni ígyis...... :) Szóval igazán vicces volt az egész..... Ezután kivezényeltek minket a bejárat előtti "előtérbe" -épületen belül persze. Vittek és csináltak zenét, szomjas se maradt senki, nagyon jó volt a hangulat.... Megtaláltam azt a srácot, akivel eddig csak facebook-kontakban voltam, ő osztálytársam, nem cserediák,de német amúgy....vagyis csak félig....ugyanis félig magyar :) Hihetetlenül megörültem, mikor megláttam a névsorban a nevét.....  Főleg,hogy facebookon angolul beszélgettünk eddig, és most meg magyarul kezdett el....mondta, hogy neki is jó érzés és hogy legalább gyakorol..... szóval így kicsit jobbanf eloldódtam én is. Nagyon jót beszélgettünk, kellemes este volt :) Persze másokkal is megtaláltam a közös hangot. Ez volt az első nap, mióta itt vagyok, hogy IGAZÁN jól éreztem magam :) A városi Clubba én már nem szerettem volna menni, fél2 körül elbúcsúztam új barátaimtól és feljöttem,hogy randizom a kispárnámmal..... De hamarosan kopogtak..... egy Jean-Marc nevű német srác állt az ajtómban valami félelmetesen gyenge ürüggyel....hogy ő a barátjait keresi (akiket lent mutatott be nekem, úgyhogy esélyes, hogy egy ksözönés után éjjel pont a szobámban leledzenek) :D Mondtam neki, hogy itt tuti nincsenek, de azért fáradjon beljebb...... kb 3ig beszélgettünk, egész újfajta mix nyelvet fejlesztettünk ki, angol és német keveréke volt (de mégse holland :D ), és úgy kommunikáltunk....... a magyar nyelvtől majdnem padlót fogott, szerinte lehetetlenség lehet megtanulni,de még csak beszélni is........ hiába érveltem, hogy kb 16 millió embernek mégiscsak megy......... :)))))) Fájdalmas búcsút vettünk egymástól......... majd belevetettem magam újra a virtuális világba, és egy nagyon kedves általános iskolai osztáyltársammal csacsogtunk még jó ideig :)

Összefoglalásképp tényleg azt mnodhatom, hogy ez egy szuper nap volt.............. és kezdek beilleszkedni :)

Péntek:

a hosszúra nyúlt éjszaka után fél12kor sikerült kinyitnom a szemem...... a program nem túl kecsegtető, némi takarítás, ami a pakolás és berendezkedés után azért ráfért a szobára....... egy kis tanulás (jobb időben elkezdeni mindent), valamit biciklibeszerzés... Azonban ez egész szerencsésen alakult. Elindultam a bicikliboltba, de a Beneluxlaan liftjében láttam egy hirdetést, valaki 30 euroért szeretné eladni a bicóját..... lementem, és így eshetett meg, hogy most itt pihen a székem mellett az "új bringám". "kicsit öreg.....kicsit ronda.....kicsit rozsdás, kicsit nyikorog........de legalább az enyém....." és legalább nem valószínű, hogy ellopják....... :) De azért lakatot még szereznem kell rá (meg lámpát, mert itt kötelező). És lassan készítenem kéne valami vacsit is............ :)

Ennyi történt eddig velem, ami most így hirtelen eszembejutott :)