Belgium part II + egy kis Efteling :)

Ezúttal ismét egy kis kirándulásos élménybeszámoló következik, két hétvégéről.

Az előző hétvégén újra Belgium felé vettük az irányt kedves holland barátommal, Andrással, mivel ez az ország –mérete ellenére- megérdemelte, hogy még pár napot rászánjunk. Én személy szerint teljesen tenger-, illetve tengerpart mániás vagyok, imádom azt a sós, száraz levegőt, ami az arcomba csap, amikor sétálok az apró szemű, fehér, forró homokon. Így nem volt kérdéses, hogy az első út az egyik népszerű belga üdülővárosba, Knokke-ba vezetett.

Az idő nem volt még egészen nyári, de a nap kellően melegen sütött ahhoz, hogy a parton egy hangulatos kis kávézó teraszán jegeskávézzunk és kipihenjük a hosszúnak nem mondható utunk „fáradalmait”. Nekem személy szerint csak a koránkelés volt fárasztó, az anyósülés viszonylag kevés kihívást tartogat.

A Knokke szerintem bármelyik filmben látott „Beach” mellett megállná a helyét:

A nap hátralevő részét Brugge-ben töltöttük. A város gyönyörű, egymást érik az ódon épületek, szűk utcácskák, csobogó csatornák, hangulatos terek és gazdagon díszített templomok. Valahogy az egésznek hangulata van, amit az ember csupán érezni tud. Ennek ellenére tennék azért egy kísérletet, hogy pár dolgot megmutassak:

A város bebarangolásának ezúttal némileg "retróbb" módját választottuk (az ár sajnos nem retro), és igénybevettük Charlie szolgáltatásait. Charlie nagyon kedves, barátságos volt, jól ismerte már a várost és négy lábbal jár a földön, pontosabban Brugge utcáin. 

A nap végére kicsit kihívás elé állítottam András. Szegény elég nehezen tudta eldönteni, hogy a "gyerekét" hozta el kirándulni, vagy egy ivócimboráját. 

Verzió 1: Gondtalan gyermekkor (a városban egy minividámparkot találtunk, minden földi jóval. Az elvarázsolt kastél kihagyhatatlan volt)

Verzió 2: Ha Belgium - csoki és sör

És akkor itt jönne egy kis kulturális ismertető: 

Azt a kocsmamódszert bizonyára mindenki ismeri, hogy a sör vagy egyéb ital mellé ingyen fogyasztható némi sós rágcsálnivaló. Mindamellett, hogy ez kedves gesztus, némi hátsószándék áll mögötte, hiszen a sósra a kedves kuncsaft nagyobb eséllyel rendel még egy kört. Na ez Belgiumban kicsit másképp működik. Itt sajtkockákat szolgálnak fel minden sör mellé. Szerintem én előző életemben egér voltam, vagy nem tudom mi lehet a magyarázat, de imádom a sajtot, szinte bármelyiket, bármilyen formában. Akár sajtot sajttal. Szóval nekem ez a sörös "tálca" maga volt a Kánaán.

Akkor néhány szót a sörökről. A jobbfajta pubokban akár 30-40-50 fajta -jobbnál jobb- belga sörből lehet választani. Sajnos ahhoz nagyon hosszú időt kéne Belgiumban tölteni, vagy nagyon májmosó életmódot folytatni, hogy az ember végigízlelhesse az összeset. 

Számomra az örök kedvenc a Kriek, ez inkább a folyékony kenyér női változata, meggyes ízesítésű és szép piros színnel is rendelkezik. Eltéveszthetetlen és nagyon finom. 

Mindig is szerettem kipróbálni az új, vagy csak épp extra dolgokat, így az itallapról sem a hagyományost kértem. 

Először egy Kwak nevű/márkájút rendeltem, mert András mesélt róla és ki szerettem volna próbálni. A Kwak esetében nem is kimondottan a sör a különleges, hanem a fogyasztás hagyománya. Lényegében minden sörnek saját pohara van, amiben szervírozni illik. A Kwak így néz ki:

És így az én kezemben:

A dolog érdekessége, hogy nem pottyan ki a fa keretből. Már maga az ivás élmény. Ráadásul "aljas" sör, viszonylag kevés buborékkal, így könnyen csúszik. Ahhoz képest viszont erős. Ha nem fogyasztunk mellé kellő szilárd táplálékot, könnyen megérezhetünk a fejünkben már egy pohárkával is belőle.

Én ezután követtem el a nagy merényletet saját magam ellen. A második körben Bush-t kértem. Erről annyit érdemes tudni, hogy Belgium legerősebb söre. 12%-os. Az erősebb fajta sörökből csak korlátozottan adhatnak ki a pubok, maximum 3 üveg/fő. Miután elkezdtem inni, megértettem, hogy miért. 

A Bush mellékhatása ugyanis többek között mozgás koordinációs zavarok hazafelé, a német-angol-magyar nyelv indokolatlan keverése, mobiltelefon birtoklás esetén a gombok aljas, előre megfontolt szándékkal történő felcserélődése, ezzel nehezítve az SMS írást, valamint a mondat végének hirtelen elfelejtése befejezés előtt. Szóval jobb vigyázni. 

Hopp, majdnem elfelejtettem megosztani egy vicces részletet a hotelszobánkkal kapcsolatban. Én még ilyet nem láttam, a zuhanykabin a szobában volt, a franciaágy mellett. Mikor megláttam, először leesett az állam, utána mosolyra húzta kicsit a számat a szituáció. Nem éppen diszkrét megoldás. Azért szerencsére középen ki volt fehérítve az üveg....... De még így is mókás szituáció. 

A szombat délelőttöt még Bruggeben töltöttük, majd délután újra a tenger felé vettük az irányt, mert még szebb és melegebb időt jósoltak, mint előző nap. És nem tévedtek. Mi pedig  Newport strandját vettük célba. 

Az Erasmus lét pedig sokszor keserű és elviselhetetlen.....

 És persze ha strand, akkor palacsintaaaaa:

Palacsinta banánnal, forró belga csokiöntettel és KRIEK :)

A késődélután már Gentben ért minket. Mivel sajnos a pancsikolás miatt idő szűkében voltunk, befizettünk egy hajús útra, hogy azért mégis megismerjük valamennyire a várost.  Nagyon megérte.

A vár

Gent legkisebb háza (középen az a kis pici a két rendes ház között)

Éjjel pedig visszakocsikáztunk Limburgbe, ahol várt már rám a szokásos kis vízágy :) Azt hiszem mondanom sem kell, hogy nem volt gondom az alvással....

A vasárnap szintén kellemesen telt. Elmentünk a Gaia Park-ba, ami végülis állatkert szerűségnek mondható. Annyi különbséggel, hogy vannak benne részek, ahol az állatok szabadon mászkálhatnak a látogató körül (és itt nem a többi látogatóra gondolok, meg persze nem is a leopárdra és egyéb ragadozókra). A belépő szintén elég borsos, de nagyon megéri. Körülbelül óránként szerveznek madár show-t, gorilla show-t. Különleges élmény volt minden.

Hód-olatom :)

Cica

Pózer

Egy kis malac röff-röff-röff :)

Ezután visszacsöppentem a szomorú valóságba. Ugyanis a szemeszter lassan a végéhez közeledik és a látszattal ellentétben iskolába is járok. Természetesen követelmény itt is van, nem is akármilyen (ráadásul ugye minden angolul), valamint a beadandókkal sem fukarkodnak a tanáraink. Minden órán tisztességesen részt veszek, ugyanúgy a beadandók gyártásában is. Sokszor éjszakába nyúlóan, szóval itt azért szeretném közbeékelni, hogy nem csak a szórakozás és utazás teszi ki a félévet. Sok munkát és energiabefektetést is igényel. Ebben a vizsgaidőszakban 2 vizsgám lesz, plusz egy "resit", ami a hazai uv-nak felel meg. Az előző blokkban 5-ből 4 tárgyat nagyon jó eredménnyel teljesítettem, project managementből nem volt könyvem, nem tudtam készülni, úgyhogy most újra megyek, ezúttal könyvestől :) Valamint egy tantárgyból beadandó alapján kapunk érdemjegyet. Ennek most fogok nekiállni, remélem 2 hét pont elég lesz rá. (Valamint a BGF-nek is kell írnom beadandókat) Úgyhogy van tennivaló rendesen. Lényegében a hétköznapok azzal telnek, hogy kedd-csütörtök suli, közben beadandók, prezentációk. Jut ezekből lényegében minden napra.

DE: minden dolgos hétköznapot egy hétvége követ. Így jött el egy újabb szombat (tegnapelőtt). Nagyon sokat hallottam már az Efteling nevű vidámparkról, így lehetetlen, hogy pont ebből kimaradjak. Úgyhogy szombaton meglátogattuk Andrással az Eftelinget. Igazából nem szeretném semmihez hasonlítgatni, hogy jobb vagy rosszabb, mint a pesti vagy akármelyik más. Egy a lényeg, nagyon jó volt, a legtöbb dolgot sikerült kipróbálnom. Kedvencem a hullámvasút, ebből több is található a parkban. Én nagyon élveztem, András gyomra kevésbé. A park különlegessége, hogy egy mesevilág az egész, minden játéknál szól valami meseszerű zene, amelyet kifejezetten ahhoz a bizonyos  játékhoz szereztek. (A zenék megvásárolhatóak CD-n). 

Gasztro utazás

Az elmúlt bő egy hétben megint rengeteg minden történt. Az a baj, hogy ha minden napom mind a 24 óráját szeretném elmesélni, akkor akkor egyrészt a kutya sem olvasná a blogot, másrészt olyan sokáig tartana, hogy utána nem lenne miről írnom. Bár ez az okfejtés kicsit fárasztó, valóban. Mentségemre legyen szólva, hogy napok óta beadandókat és előadásokat írok/tartok. :) (Ezt csak azért írtam le, hogy érezzétek: igen, tanulok is :) )

Igazából most néhány napot szeretnék kiemelni és elmesélni, hogy picit átfogóbb képet kapjatok Hollandiáról, az itteni életről, lehetőségekről. Szerdától vasárnapig vendégem volt, Vera barátnőm bátyja, Lackó személyében. Tömör pár napra sikerült, némileg feszített volt a tempó, de megérte, mert így sok-sok új élménnyel gazdagodtam, amit elmesélhetek itt nektek. 

Szóval szerdán kezdődtek a kalandok. Mivel a hotelbe csak délután lehetett beköltözni, otthagytuk a csomagját és bevonultunk Utrecht citybe picit nézelődni és meginni egy kávét. Egy nagyon hangulatos görög éttermet választottunk. Itt Utrechtben nagyon jó kis helyek vannak, mivel ez "mini Amsterdam", tele csatornákkal, amelyek partján az éttermek és kávézók teraszai kapnak helyet. 

Fent az "utcaszint", lent a teraszok

A görög étterem belseje

Rendeltünk két kávét, jót beszélgettünk, fizettünk. Már épp indulni akartunk, amikor olyan gusztusos tálat kaptak a mögöttünk ülők, hogy megfogalmazódott bennünk a kérdés: Enni vagy nem enni?

Enni. Visszaédesgettük a pincérnőnket és megkérdeztük, mi is az. Görög tapas volt, ami több kistálnyi mártogatós szószból, tonhalsalátából, rántott kagylóból, tintahalból állt friss magos bagettekkel. Gondoltuk ezt megfelezzük, így kértünk még egy clubszendvicset is. A tapasról a kép elmaradt, de a szendvicset megörökítettem:

Valószínüleg olyan jóízűen ettük az ebédünket, valamint olyan gusztusos volt mindkét tál, hogy a mellettünk levő asztalhoz szintén csupán egy kávéra beülő két hölgy a mi módszerünket alkalmazva, odahívta a pincérnőt, hogy mi az, amit mi eszünk, mert ők ugyanazt kérik. Ezután már nem tudtuk eltitkolni a nevetést, amikor az őmögöttük ülő pár hasonló módon rendelte ugyanazt a kombinációt: kávé + tapas + club sandwich

A hotel elfoglalása (persze nem történelmi értelemben) után újra a város felé vettük az irányt, hogy kicsit "jobban megismerjük" ezt a diák-paradicsomot. A teljesség igénye nélkül mutatok megint pár képet:

És akkor most jön a nap érdekessége és a gasztro túra egyik legizgalmasabb állomása: Sunshine Etióp étterem. Az ESN-től (Erasmus Student Network) kaptunk bemutatkozó héten egy füzetet, lényegében túlélőfelszerelés gyanánt. Ezt lapozgatva akadt meg a szemem az "foods" fejezetben a szemem az etióp éttermen. Ha jó mélyen mindenki a lelkébe néz, ki az, akinek nem az etióp vicces vagy a South Park "Kákabelű" figurája ugrik be elsőként? Viccelődtünk is vele rendesen, hogy vajon mit szolgálnak ott fel, vagy biztos azért "Sunshine" mert ott csak fénnyel táplálkoznak. De bennem mindig van egyfajta kíváncsiság az egzotikumokkal kapcsolatban. Szóval így jutottunk el ebbe az étterembe. 

Szerettünk volna minél több mindent megkóstolni, itt azonban akadályba ütköztünk. Az étlap csupán holland, valamint etióp nyelven volt elérhető, és az étlapot kihozó hölgy sem tudott egy árva szót sem angolul. Így legalább lehetőségem nyílt csekély holland nyelvtudásom megcsillogtatására. Végül is leadtuk a rendelést, egy salátát és kukoricalevest rendeltünk előételnek, utána pedig bárányt és csirkét, inni pedig etióp sört.

A két különböző ételt egy tálon kaptuk meg. A szakácsnő fia, aki pincérként dolgozott az étteremben, szerencsére nagyon jól beszélt angolul. Mikor kihozta az ételt, alapos magyarázatot kaptunk a fogyasztási szokásokról. Ők mindig egy tálból esznek, közösen, evőeszköz nélkül. A húst és a szószokat egy savanyú palacsintaszerű tésztával szedik össze a tányérról a kezükkel. Mindenki kis darabokat csíp a tésztából, és azzal csipegetik össze az ételt.

Fogalmam sincs hogy csinálják, de a "palacsintatészta" tele van lyukacskákkal, kimondottan azért, hogy a szószt is be lehessen vele gyűjteni.  

És mindehhez a sok-sok finomsághoz "gratis" kaptunk 1-1 pohár mézbort. Az ízét lényegében semmihez sem lehet hasonlítani. 

A vacsora végén desszertnek gyümölcsöt és fagyit rendeltünk, meglepő módon körülbelül a mézes joghurton kívül csak ez szerepelt az étlapon. Mivel az étterem délután 4-től este 10 óráig volt nyitva, fél 10 körülre már csak mi maradtunk a "személyzeten" kívül. Az étterem családi vállalkozásként üzemel. Amikor beléptünk a helyre, rengeteg kérdés volt a fejünkben, mind az országgal, mind a kultúrával kapcsolatban. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen minden kérdésünkre kivétel nélkül választ kaptunk a felszolgálónktól. Minden bugyuta és naív kérdésemre lelkesen, büszkén és készséggel válaszolt. Még könyveket is hozott nekünk, hogy lapozzuk át, olvasgassunk (angolul). Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az este végére eléggé szégyelltem magam. Egyrészt a tudatlanságomért (bár nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel, hogy ismereteim az afrikai országokról eléggé hiányosak), másrészt a sok sztereotípia miatt. Etiópia gyönyörű ország, olyan kultúrával, amelyre méltán lehet büszke az ország minden lakója. Fényűző, modern szállodákkal, ősi lélegzetelállító emlékművekkel, mélyen tiszteletben tartott vallási hagyományokkal. És mint kiderült, komoly konyhakultúrával. A különböző fogásokért is megérte ellátogatni az étterembe, de az élményhez rengeteget hozzáadott a közel fél órás "országprezentáció". 

A csütörtöki napomat eléggé beárnyékolta, hogy suliba kellett mennem. Viszont ez az a nap, amikor 3 órám van két tárgyam között. Így hát, bementünk a városba......meginni egy kávét.......... Megint a görög étteremben kötöttünk ki. Istenieket ettünk-ittunk. Kipróbálhattam a Carpacciot, amit hajszálvékonyra szeletelt (ha jól emlékszem) marha hús, ruccola ágyon, szarvasgombás majonézzel, parmezánnal. Mennyei volt!

Persze a desszert sem maradhatott ki:

Kormos (nem,nem a cica) - a magyar kekszes süti/keksztekercs adaptációja

Trio chocolate

Az estére egy rendkívül extra programot terveztem. Vera barátosném szólt pár hete, hogy a Quimby együttes Utrechtben fog koncertezni. Amúgy is szeretem őket, pláne ha Hollandiában mehetek magyar zenét hallgatni. Így hát nekivágtunk megtalálni a térképről kikeresett stúdiót. 9 órára írták ki a koncertet a honlapon, mi viszontagságos úton (Utrecht fél lakosságát segítségül hívva az utcákon) találtuk meg a helyet fél 10-kor. Megkönnyebbülve nyugtáztuk, hogy csak 10 órakor fog kezdődni a zenebona, úgyhogy leültünk meginni egy sört. 10 órakor, mikor láttuk, hogy indul a tömeg, mi is szedtük a sátorfánkat és beálltunk a jegyszedők elé a sorba. Azonban eléggé lehangoló választ kaptunk: "Nagyon sajnálom, de az összes jegy elfogyott, nem adhatok ki többet. Tényleg nagyon sajnálom." Ez volt az a pillanat, amikor nem tudtam eldönteni, sírjak, vagy nevessek. Hosszú hónapok után ott állok a várva-várt magyar élmény kapujában és becsukják az orrom előtt az ajtót. Végül is úgy döntöttünk, inkább nevessünk, bár sírva vígad a magyar. :)

Nem estünk kétségbe, kértünk még egy sört, leültünk a koncert terem falának túloldalára, és próbáltunk hallgatózni kicsit. Legalább ennyit kapjunk a magyar muzsikából. :)

Quimby koncert: Ajjajjaj :)

11 tájékán szedtük a sátorfánkat és hazabandukoltunk, ezúttal magabiztosabban rátalálva a helyes útra, mint érkezéskor.  Szomjas nem voltam, azonban éhes nagyon. Itt szeretném a figyelmetekbe ajánlani, hogy vigyázzatok, mit kívántok. Én azt kívántam, hogy valaki hozzon nekem vacsorát. Éjfélkor szálltam ki a liftből otthon és a zárt ajtóm előtt toporgott Jean-Marc két óriási tálat szorongatva, hogy ő főzött nekem. Ráadásul Magyarországon vásárolt alapanagokból, bár azt kell hogy mondjam, hogy a hozzávalók eléggé alternatív felhasználásával. tésztaszószt almapaprikából, mézes meggyes Fütyülőssel flambírozva én még nem hallottam. De meglepő módon nagyon finom volt. :) (Nem, erről nincs kép)

Pénteken a nap számomra csak délután kezdődött, egy kis reggeli gyengélkedésem után. Mivel még délután sem éreztem magam elememben, csak egy kis visszafogott túrát találtam ki Gouda-ba. Bizony, a remek sajtok városába. Vonattal csupán 15-20 perc tőlünk. A város önmagában gyönyörű, hangulatos, tipikus holland kisváros. Csak sétálgattunk föl és alá, ámultunk-bámultunk. Annyira könnyű átérezni egy ilyen városka hangulatát. Mindenki nyugodt, mosolygós, az emberek kedvesek. A pincérek beszélgetősek, érdeklődőek. 

Gouda

Városháza

Vicces ablaktábla :)

Lényegében Gouda le sem tagadhatná, hogy miről is ismerik világszerte. A városban egymást érik a különböző sajttal kapcsolatos figurák, cégérek, sajt boltok. 

És amit egy éhes túrista Gouda-ban nem hagyhat ki:

Sajtleves

A nap hátralevő részében Utrechtben sétálgattunk. Viszonylag nagy városnak számít Hollandiában, így könnyű -még számomra is- új helyeket felfedezni benne. Például sosem gondoltam volna, hogy az egyik legforgalmasabb utcától mindössze néhány háznyira ez a környezet és nyugalom fogad:

Lakóhajók a csatornán

Szélmalmos kép

A szombati nap tartogatta -ha szabad ilyet mondanom ennyi fantasztikus látvány után- a legtöbb érdekességet. Kora reggel Amszterdamba indultunk vonattal. neten kinéztem egy utazási irodát, amely Hollandián belül szervez különböző utakat, programokat. Ittlétem alatt mindenképpen szerettem volna elmenni Lisse-be, mivel ott található Keukenhof, azaz a világ legnagyobb tulipánkertészete. 32 hektáron (kb. 40 focipálya) láthatóak szebbnél szebb virágok. Sajnos ez a hétvége volt az utolsó, amikor nyitva van a kertészet. Az iroda prospektusán az állt, hogy aki nem látta Keukenhof-ot, az nem látta Hollandiát. Ezt a mondatot egészen addig fogadtam picit kétkedve, amíg meg nem érkeztünk. Igazából különösebb magyarázat nélkül szeretnék pár képet megosztani. Egyszerűen magukért beszélnek, ezt máshogy nem lehet elmesélni.

Az az igazság, hogy néhány óra közel sem elég arra, hogy felfedezzünk egy ekkora helyet. Úgyhogy remélem még lesz alkalmam másik évben is visszatérni és bebarangolni mindazt, ami idén kimaradt. 

Délután, miután visszaértünk Amszterdamba, az előre kiváltott jegyárban benne volt egy hajókirándulás, valamint belépő a Van Gogh múzeumba.  Mind a kettő nagyon jó volt, szintén. 

Ezután egy kellemes olasz éttermet látogattunk meg, ahol végre megtaláltam az étlapon, amit oly régóta kerestem: Canneloni. Finom ételek, finom italok, kellemes beszélgetés. Ez jellemezte röviden az estét. 

De a tetőpont még csak ezután következett. Az iroda prospektusát lapozgatva megakadt a szemem egy képen, vagyis inkább programon: Jégbár. Ezt bizony ki kell próbálni. Azonnal vettünk is két jegyet, amely tartalmazott két italt. 23.15-kor kezdődött a ......a.......na ez az, mi sem tudtuk mi ez, csak jól hangzott. Lényegében beöltöztettek minket óriási termo kabátokba, kesztyűkbe és bevezettek bennünket egy "hűtőházba". Körülbelül 20 fős csoportokban lehet bulizni a Jégbárban, ahol -10°C van. Zene szólt és mindenki kapott egy italt, amit jégből formált pohárban szervíroztak faragott jégszobrok között. Sajnos nem lehetett fényképezni, mivel egy ottani fotós készített mindenkiről fényképeket, amit utána meg lehetett (horror áron) vásárolni. (De azért mi próbálkoztunk)

Ezután pedig 4D vetítés kezdődött. Ez volt az első ilyen élményem, eddig még a 3D is viszonylag ritkaság számba ment nálam. Amikor ez végetért, elkezdődött egy rövidke buli, szólt a zene, mi újratöltethettük kiürült jégpoharainkat, táncoltunk. Hatalmas élmény részesei lehettünk. Mindenkinek csak ajánlani tudom.  

Király a hangulat, csak az arcomra fagyott a mosoly :)

A bárnak van egy jegy nélkül látogatható része. 

Egy picit még itt maradtunk koktélozni. Nagyon finomakat kóstoltam meg:

Guns n Roses (gin, lime, rózsa íz)

Pornstar Martini

Hazafelé még szerencsére volt kapacitás csinálni pár képet Amszterdamban:

És a végére egy kis "holland feeling", csak a poén kedvéért:)

Remélem sikerült valamit átadnom Hollandiából! Kellemes napot/estét kívánok Mindenkinek innen, a tulipánok, fapapucsok és szélmalmok földjéről!