"Tombol a nyár, vagy csak nekem van melegem?"

Kellemes napot, estét, éjszakát, reggelt kívánok mindenkinek (attól függ, ki mikor, hol olvassa)!

Először is egy számomra örömteli statisztikával szeretném kezdeni........ már csak 20 megtekintés, és elérjük az 1500. oldalmegjelenítést. Micsoda szép kerek szám, tapsi-tapsi nektek! :)

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki nyomon követi önállósodásom eme extrém útját, egyedül a messzeségben és a sok-sok pozitív hozzászólást, kommentet, bíztatást. Remélem Erasmus-os létem másik fele is hasonlóan élménydús lesz nektek is és nekem is. :)

Múlt héten elkezdődött az első iskolahét. Külön kérésemre a kedvenc osztályomba kerültem vissza, mind a kemény 3 órám erejéig. Sajnos nem sikerült elintézni, hogy a másik karra "áthallgathassak", így megmondom őszintén, nem tudom mi lesz. 30 kreditet kéne teljesítenem, de vajon akkor is lesz következménye, hogy nem lesz annyim, ha nem az én hanyagságomból következik ez be? Remélem, hogy nem.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy most egy picikét mély ponton vagyok. Úgy értem lelkileg. Ahogy hallottam, olvastam, szinte mindenki átesik ezen, amikor hosszabb ideig van egy idegen közösségben. Az az igazság, hogy úgy érzem, picit több akadályt kapok az itteni pályafutásom alatt az élettől, sorstól, mint amit "megérdemelnék". Biztos ez is hozzásegít valamiféle személyiségfejlődéshez. Csak kicsit nehéz, "egyedül". Nem honvágyam van, nem "anyuci szoknyája mellé vágyok vissza". De majd valamikor biztos nevetni fogok ezen az egészen. Ráadásul annyiszor hallom tőletek, barátaimtól, hogy "úgy irigyellek". Ilyenkor mindig az az első gondolatom, hogy kívülről biztos álomszerűen tűnik az egész, de rengeteg munka, stressz, idegeskedés, probléma húzódik azért egy Erasmus hátterében. Legalábbis a Reni-Erasmus-éban. Aki ismer, a tudja, hogy én valahogy különös képességgel vonzom a nehéz helyzeteket. Második gondolatom azonban az, hogy milyen igazatok van. Hisz tényleg az életem 180 fokos fordulatot vett lassan 3 hónappal ezelőtt. Évek óta erre készültem (és sajnos erre spóroltam, mivel az ösztöndíjam, amit kaptam az útra, még a szállásomat se fedezi, de legalább ez is valami). Olyan élményekkel gazdagodok itt, amelyet senki és semmi nem vehet el tőlem. Olyan helyekre jutok el, ahova másnak nem biztos, hogy lehetősége volt/van/lesz az életben. 

De a "szerencsétlenségre" még egy példa: Andrással kitaláltuk, hogy menjünk el Londonba. Először hajós utat néztünk, egész emberi áron volt. Aztán feltévedtem a Ryanair honlapjára, ahol elképesztő alacsony áron kínáltak jegyeket Londonba. Úgy döntöttük foglalunk. András szólt, hogy menet közben meghalt neki az oldal, próbáljam meg én. Be is pötyögtem a kinézett adatokat, június 1: indulás, június 4: haza. Lefoglaltam. A meglepetés akkor ért, amikor a megerősítő e-mailt kaptam. rossz időpontra kaptam a jegyet: június 3-ra és június 4-re. Mindezt 2 főre, fizetés után. Próbáltunk visszamenni a honlapra, de az egész foglalásos rendszer meghalt. Két órán keresztül próbáltuk, hátha tudunk valamit tenni, de nem. Aztán kiderült, hogy a dátum módosítása 35 euroba kerül/fő/út. A "poén", hogy egy új repjegy csak 19 euro/főbe. Így hát foglaltunk még kettőt június 1-re. Kicsit mélyen érintett a dolog lelkileg, főleg hogy tudom, hogy nem én hibáztam. Amikor újra működött a honlap, visszaléptem, és olyankor automatikusan az utolsó bepötyögést jeleníti meg alapértelmezettként. És ott is jól volt: június 1, június 4. Így történt, hogy 6 darab jeggyel rendelkezem Londonba. Gondoltam nem érdemes elkeseredni, legalább eljutok Londonba, ahova már olyan régóta szerettem volna. Másnap azonban álmaim újra "szertefoszlottak", amikor András közölte, hogy ne haragudjak, szégyelli magát, de nem tud jönni, valami nagyszabású családi esemény miatt, de ő kifizeti a költségeimet, meg mindent. Most ott tartok, hogy még nem döntöttem el, mi legyen. Elmenjek egyedül, vagy valaki mással, vagy tényleg hagyjunk veszni 6 repülőjegyet és keressünk egy új időpontot. Én egyet tudok, szeretnék elmenni Londonba. Azért jó dolgok is történnek velem hébe-hóba, úgyhogy nem is panaszkodom tovább, hanem megmutatom az újabb felfedezett tájakat.

De előtte egy kis iskola - hisz az élet nem fenékig tejfel (vagy creme fraiche, mivel itt az van csak)

Egész jó 3 tárgyat sikerült összegereblyézni erre a blokkra: Meggyőzési technikák (engem meggyőzött), Szervezet&kommunikáció és Társadalmi kulturális gyakorlatok. Érdekesnek tűnnek, viszonylag azok is, azonban rengeteg csoportmunkából épül fel mindegyik. Ez a legnagyobb különbség  a magyar és az itteni oktatási rendszer között. Tudom, hogy közhely, de annak ellenére, hogy a Külker (és ezzel nem leszólni szeretném) az ország egyik leggyakorlatiasabb intézményeként hirdeti magát, a gyakorlatiasság szintje meg se közelíti az ittenit. Ennek persze van pozitív és negatív oldala. A magyar munkaerő híresen magasan kvalifikált, úgy értem elméleti szinten. Ezt általában elismerik Európában. Viszont a gyakorlati helyzetekkel nem mindenki tud mit kezdeni. Itt minden gyakorlat, ez viszont szerintem valamelyest az elmélet rovására megy. Mint említettem, itt egy szemeszter két blokkból áll. Nagyon kreatív módon: A, B, C, D.......... VAGY -most tessék kapaszkodni- 1,2,3,4........ 

Minden blokk egy konkrét projekt körül forog, erre építik rá az egyes tantárgyakat. Általában 3-4 fős csapatokban dolgoznak az egész blokk alatt és minden csapat egy általuk választott cégre fókuszál. Ehhez jönnek hozzá a különböző tantárgyak. Volt magyar tanárnőm nem túl gusztusos példáját felhasználva: van a csontváz (ez a Project) és arra pakoljuk rá a husit (ezek a tantárgyak). Ebben a blokkban a mi kicsiny csapatunk a Walt Disney Company-t választotta. Minden egyes tantárgy minden órájára beadandókat kell készíteni, melyekből a blokk végére egy minden tantárgyat felölelő hatalmas projektmunka áll össze, mint egy kisebb szakdolgozat. Már az első héten kiosztották az első beadandó feladatokat. Meggyőzési technikákon "vitázni" kellett, két csapatnak, és persze mi voltunk az elsők. A témánk az önvédelmi fegyverhasználat legalizálása volt, a mi csapatunk volt a legalizálás ellen. A szóbeli megnyilvánulásnak még csak a gondolatától is rázott a hideg, de nem lehet sajnos megúszni. Ugyanarra a napra kaptunk egy feladatot, a cégünket kellett prezentálni, kalapból húzott téma alapján. Mi a "Public Affarist" kaparintottuk meg. Mikor a tanár mondta, hogy őt nem érdekli, hogy az egész csapat prezentál, vagy csak egy ember, már éreztem, hogy nekem itt bevégeztetett. És mi történik, ha az ember nem elég jó angolból még ahhoz, hogy elég hevesen ellenkezzen? Persze, hogy a nyakába varrják a prezentálás lehetőségét. De hát ezen is túl kell esni..... Volt egy hétvégém felkészülni a kihívásokra.

 Ennek ellenére szombatra megint kirándulást terveztünk bizonyos részeiben magyar barátommal. Kinéztem egy helyet, Lisse-ben, Keukenhof-ot. Ez a világ legnagyobb tulipánkertészete. Eszméletlen,nem?

Ráadásul pont aznap volt a virágkarnevál is. Nagyon izgatottan vártam, hogy menjünk már, de elég későn tudtunk csak elindulni. Amúgy is meg vagyok őrülve  virágokért, pláne akkor, ha a világ legnagyobb mennyisége van egy kupacon belőlük. Azonban történt egy difi. (szinte már várható volt, különben nem is mesélném, nem? :) )

Már majdnem ott voltunk, de a kertészetbe vezető út le volt zárva. Keringtünk a környéken jobbra-balra, mint a gólyának az a bizonyos tartozéka a levegőben, de csak egyre messzebb kerültünk. Visszamentünk  rendőrtorlaszos kereszteződéshez megérdeklődni, hogy juthatunk be Keukenhofba. Nem kaptuk a legpozitívabb választ. Nagyon nem. Bár nem értek hollandul (kivéve a legfontosabb szavakat, amelyek elengedhetetlenek a túléléshez, mint pl.: "korting", ez a leárazás, akció), de a fordítás után megtudtam, hogy ha a rendőrbácsi a helyünkben lenne, ő bizony programot változtatna, mert egy szem út van arrafelé, de mivel mindenki arról próbálja megközelíteni a karnevált, óriási a dugó és nem érdemes. Mit volt mit tenni, "újratervezés". Körbenéztünk GPS-ben, mi van a közelben, merre kiránduljunk. András GPS-e női hangra van állítva. Mindig azt mondja, amikor megyünk valamerre, hogy két nő sok neki a kocsiban olykor. De beigazolódott, hogy előfordul, hogy szükséges ez a felállás :) 

Végülis Haarlembe mentünk és környékére, valamint a tengerpartra. Maga a város nagyon kis bájos, "tipikus holland" stílusú házakkal, csatornákkal, szélmalommal. Lényegében minden, ami kell.

Sajnos nem volt a méretemben.....:

 Rövid séta után újra a tengerpart felé vettük az irányt. Most Zandvoort volt a cél. Az odafelé vezető úton meglátogattuk Hollandia "rózsadombját", ott él mindenki, aki számít. Hihetetlen villák sorakoztak egymás mellett. Azon kaptam magam, hogy szó szerint tátott szájjal néztem ki az ablakon. 

(Természetesen nem saját fotó, csak szemléltetésképp raktam be)

Annak ellenére, hogy az idő egész nap nem volt valami bizalomgerjesztő, estére, mire leértünk a Beach-re, egész kellemes idő lett. És valami eszméletlen látványban volt részünk. Engedjétek meg, hogy pár fotót megmutassak. Itt szeretném leszögezni, egyik sem fotóboltos (photoshop), 100 %-ig valósak:

Az étterem terasza, ahol kávéztunk: 

Fények játéka:

A part:

Naplemente:

Még most is ámulva nézem vissza a képeket. Lélegzetelállító. Annak ellenére, hogy Hollandiát mindenki esős, komor országnak állítja be, nem szeretném elkiabálni, de ezalatt a közel 3 hónap alatt 4-5 napot ha esett az eső. 

Ráadásul hivatalos információk alapján kijelenthetem: Tombol a nyár! 

http://www.dutchdailynews.com/warmest-place-in-europe/

Egész Európában Hollandia a legmelegebb ország, maga mögé utasítva még a mediterrán országokat is. Közel 30 fok volt ma!! Azt hiszem erre mondaná Kiss Ádám barátja, "Panel Lackó", hogy "Megzeberedek!", valamint "Mind itt halunk...". Egyszerűen elképesztő. Ilyenkor jön ki a hátránya annak, hogy az óriási koliszobánk egyik oldala majdnem egy az egyben ablakból (azaz üvegből) áll. Innentől kezdve biztos el tudjátok képzelni, milyen klíma az uralkodó a k403-ban (ez a szobánk). Mondjuk én úgy hívom, hogy a saját szaunánk, máris jobban hangzik. 

Akkor mutatnék egy "Before" és "After" képet arról a strandról, ahol 1,5 hete jártam:

Before:

After:

Ilyen időben kinek van kedve a 4 fal között tespedni? (költői kérdés volt csak) 

Így magamra öltöttem a kicsiny toppomat és elkísértem Jean-Marcot a postára. Valami óriási hangfalszettet küldött vissza Németországba, mert hibás volt, ami nem kis csomag, puszta kézben lehetetlen elvinni a postáig, így egy tologatós kocsira tette, ami itt van a kolink előtt, bárki viheti, akinek kell, tudjátok, ilyen:

Mivel hazafelé üres volt, én voltam az utas, és Jean-Marc egészen hazáig tolt rajta, a parkon keresztül. Nagyon jókat szórakoztunk, pörögtünk, forogtunk, át parkon, tó mellett. Aztán megállított minket két rendőr. azt hitték, hogy valahonnan loptuk a kocsit hülyéskedni. Mondtuk, hogy az épületünk előtt volt, elvittünk postára vele nehéz dobozokat, most visszük vissza. Kérdezték "biztos?", mondtuk "biztos", és mehettünk tovább. 

Utána pedig a ház előtt grilleztünk megint. Én ugyanezt a tologatós kocsit használtam napágynak, levittem a behűtött söröm és élveztem a nyári nap első sugarait. Mondhatjuk úgy is, hogy ejtőztünk egy picit :)

Azt bírom Jean-Marcban, hogy elég kreatív (bár marketingesnek  tanul, oda nem is árt ez a készség). Nem volt grillezője, csinált. Egy Lidl-ös bevásárlókocsit raktak meg valami betondarabokkal, közé egy szenes tálcát, és a beton valamik szolgáltak a grillrács tartójaként, amit szerintem a sütőből szedtek ki. Így készült el a gurulós házigrill. (A menü csirkerolád volt, vagyis a park minden állata túlélte a sütögetést.)

Úgyhogy igen, a nyári emberek most valóban irigykedhetnek kicsit, mert a napocska nagyon-nagyon nekünk ragyog. De azért remélem jut mindenhova :)

További kellemes napot, estét, hetet, évet kívánok mindenkinek! :)